Kreatív, lelkes csapat búcsúzott

Bábel tornya nem csak a zűrzavarról szól, hanem a „majd én megmutatom” jellegű vágyunkról is, mondta Kövendi István iskolalelkész a nyolcadikot végzetteket búcsúztató istentiszteleten.

Az ember két út közül: engedi, hogy Isten vezérelje, vagy mindent maga akar véghezvinni – mondta Kövendi István iskolalelkész a Lorántffy Zsuzsanna Református Gimnázium végzős nyolcadikosainak, a várad-olaszi református templomban tartott pénteki ünnepi istentiszteleten. Bábel tornya jó példa arra, mire jutunk az utóbbi hozzáállással. Ez a torony nem csupán a zűrzavart jelképezi, hanem azt is, mire jutunk Isten nélkül. Az ember fel akar törni, azt szeretné, hogy neve fennmaradjon, csak éppen kifelejti Istent a számításaiból. Ennek pedig bábeli zűrzavar lehet csak a vége.

Nagy rendező

Isten ugyanis a nagy rendező, akivel jóban kell lenni, Ő nem azt akarja, hogy csak akkor szólítsuk, ha valami baj van, s nem is csak az ünepekre vonatkozó kapcsolatot vár tőlünk – mindennapi kapcsolatra hív bennünket. Pünkösd csodája az, amikor a zűrzavar visszájára fordul és az emberek elkezdik érteni egymás nyelvét – „mert bármilyen is a csapat, Istennel előbb utóbb összeáll a kép és elkezdjük érteni egymás szavát. Azt kívánom, hogy abból a csapatból, amelybe kerültök, ne felejtsétek ki a Jóistent, értsétek a másik szavát, örömét. Bármilyen tervetek legyen, ne felejtsétek ki belőle a Jóistent” – intézte szavait a nyolcadikot végzőkhöz az iskolalelkész.

A jó úton

Szabó Zsuzsanna iskolaigazgató a tanulás és a hit együttes jelentőségét hangsúlyozta. Nem csak a tanárok formálják a diákokat, az iskola sokrétű szellemi, lelki kölcsönhatások színhelye. Ünnepek különleges momentumait élték át a végzősök - osztálytársak, barátok voltak – lesz mire emlékezniük. Sikert és helytállást kívánt nekik, kiemelve: a sikerért mindig meg kell dolgozni.

Szűcs Éva tanügyi tanácsos az iskola lényegéről szólt: megtanít járni az úton. Nem akármilyen úton, hanem az élet útján. Amikor a református tanintézetek újraindultak, fontos szempont volt, hogy a fiatalok, akik elhagyják az iskolát, tanuljanak meg az élet útján járni, hiszen nem mindegy, hogy hogyan teszik ezt. A példaképet pedig a tanárok is kapják, a mi nagy tanítómesterünktől, aki a szeretet, a hit és a remény útját mutatta meg, s azt, hogy a legfőbb cél az Atyához vezet.

Kicsi kulcsok

A tanügyi tanácsos Csűry István püspök üdvözletét is közvetítette, majd Márton Katalin osztályfőnök szólt olykor könnyekkel küszködve a diákokhoz. „Harminc kicsi kulcsot, harminc kicsi fényképet kaptam volt osztályfőnökötöktől...és Benneteket: egy kreatív, sokszínű, kedves, zajosan lelkes csapatot..” – emlékezett vissza az első időszakra, majd külön említette meg az összes diákot, jellemző képességeikkel, tulajdonságaikkal együtt. Szólt az eltelt évekről, s nem felejtette ki „azt a különleges jelenséget, hogy az eső minden közös utunkon velünk volt”. Az eső a fentről eredő folyót, a kegyelmet jelképezi. „Ezzel az esőcsepp jelképpel szeretnék búcsúzni tőletek. Osztályom, erőt, kitartást, szorgalmat, erős hitet kívánok nektek az elkövetkezendőkre” – mondta Márton Katalin.

Műsor

Díjkiosztással folytatódott az ünnepség, majd a hetedikesek műsora következett. A hetedikesek képviselője búcsúztatta a nyolcadikosokat, akik mindegyike útravalóval teli tarisznyát kapott az egy évvel fiatalabbaktól. A nyolcadikosok képivselői is búcsúbeszédet mondtak. Az ünnepség a nyolcadikosok zenés-verses műsorával zárult.

Neumann Andrea