Az áfonya jobb üzlet mint az arany

A verespataki ciántechnológiás bányaberuházás veszélyeire hívták fel a figyelmet a nagyváradi Ecotop környezetvédelmi civil szervezet székhelyén.

A román kormány által előterjesztett, a verespataki bányaberuházást elősegítő törvénytervezet legalább huszonkét romániai törvényt – köztük az Alkotmányt – és nemzetközi egyezményt sért meg, mondta a tegnapi sajtótájékoztatón Cristian Rusu ügyvéd, felhívva a figyelmet arra, hogy a törvénnyel törvényerőre akarják emelni két szerződő fél szerződését, holott egy szerződés a törvényekkel ellentétben csak a két szerződő félre, nem pedig egy egész országra nézve kötelező érvényű. Kifejtette továbbá, hogy a szerződés értelmében a beruházást lebonyolítani kívánó Rosia Montana Gold Corporation (RMGC) sajátítaná ki a kitermelésre kiszemelt területeket, és a román állam ezt követően venné meg a vállalattól a földeket. Ez a kitétel ellentétben áll az alkotmánnyal is, hiszen az országban csak az állam végezhet kisajátításokat, húzta alá Rusu. Catalin Popa az Academia Civica képviselője arra hívta fel a figyelmet, hogy a helybeliek a bányavállalat által kínált pénz több mint a háromszorosára tudnának szert tenni, ha aranykitermelés helyett áfonyatermesztéssel foglalkoznának, míg Eleonora Mircescu, a váradi Ecotop elnöke azt hangsúlyozta, hogy léteznek alternatív aranykitermelési technológiák is, nem kell feltétlenül ciántechnológiás kitermelést alkalmazni Verespatakon. Marossy Anna biológus arról beszélt, hogy a verespataki üggyel a kormány részben a palagázkitermelési terveiről akarja elterelni a közvélemény figyelmét. A civilek továbbra is tiltakozásukat fejezik ki a környezetkárosító eljárások alkalmazása ellen.

Az Ecotop Nagyvárad székhelyén tartott tegnapi sajtótájékoztatón Cristian Rusu elmondta, a tervezetet olyan gyengén állították össze, hogy az Igazságügyminisztérium nem is volt hajlandó jóváhagyását adni a tervezetre. A román állam és a RMGC közötti szerződés talán legaggályosabb kitétele az, hogy a vállalat sajátítaná ki a bányászatra kiszemelt területeket, amelyeket a román állam vásárolna vissza a cégtől. Egyrészt a törvény értelmében az országban csak az állam végezhet kisajátításokat, másrészt pedig lehet, hogy az állam által a cégtől visszavásárolt földekért fizetett pénz több lesz, mint amennyit a RMGC fizet a román államnak termelésjáradékként.

Újra itt a Bechtel

Catalin Popa az Academia Civica képviselője a bányaberuházás gazdasági összefüggéseiről beszélt. Az RMGC által a torontói tőzsde számára írt 2012. évi jelentése alapján elmondta a következőket: a cég összesen 3600 munkahelyet akar létesíteni, és összesen 11.120 hektárnyi területet használ fel, mely terület az előzetes számítások szerint az elkövetkező négyszáz évig lesz használhatatlan, ennyi időre van ugyanis szükség míg a felhasznált vegyi anyagok semlegesítődnek. A cég számításai szerint a beruházásból 3,2 milliárd dollár profit fog származni. Ez azt jelenti, hogy négyszáz évre lebontva ez 287.168 dolláros nyereséget jelent hektáronként, vagyis évente egy hektárnyi terület 719 dollár nyereséget hoz. Ezzel szemben ha az elkövetkező négyszáz évben a bányakitermelésre szánt területen áfonyát termesztenének az emberek, alacsony terméshozam mellett is piaci áron eladva az áfonyát, hektáronként 16.810 dollár nyereséggel számolhatnánk, vagyis az aranykitermelés huszonnégyszeresét lehetne megkeresni így. Ráadásul az RMGC csak tizenöt évig végezne kitermelést azon a területen, majd pedig évszázadokra otthagyná a lerombolt és használhatatlan területeket. Catalin Popa tudni véli, hogy az RMGC mögött egy kétes hírű, román származású üzletember, Frank Timis áll, akinek sikerült elérnie azt, hogy az RMGC kitermelési engedélyt kapjon. Sőt, 2000-ben sikerült bejegyeztetnie a vállalatot a torontói tőzsdén. Catalin Popa elmondta, hogy a tőzsde olyan nagyágyúi is érdeklődnek az RMGC részvényei iránt, mint Soros György, az Electrum Strategic Holdings vagy a Newmont Mining Corp. További érdekes információ, hogy a bányaberuházás infrastrukturális munkálatait az a Bechtel cég végezné el, amelyik az észak-erdélyi autópálya megépítésére kapott megbízást a román államtól. A két cég már szerződést is kötött, mondta Popa az RMGC-nek 2012. évi jelentésére hivatkozva. Popa szerint a Verespatakon Az RMGC az elmúlt tizenhárom évben évente 40 millió dollárt költött a verespataki projektre, és ezt a pénzt valahogy vissza kell szereznie, hiszen ezt követelik a részvényesek. Popa szerint a vállalat nem fordulhat a román állam ellen, mert akkor semmi esélye nem lesz arra, hogy beruházását beindítsa és az eddig elköltött pénzt visszaszerezze, így valószínűleg ki fog egyezni a cég az állammal, „hogy kártérítés címén legalább a kifizetett kenőpénzeket visszakapja a cég”

Pap István