Egy színésznemzedék három korszaka

Székely Szabó Zoltán Egy nemzedék három felvonásban című kötetét mutatták be a szerző jelenlétében pénteken délután a nagyváradi színház páholyelőcsarnokában.

Székely Szabó Zoltán a sepsiszentgyörgyi Állami Magyar Színház társulatának volt a tagja, majd 1987-ben Ausztriába emigrált, jelenleg Bécsben él. A szerző harminc erdélyi magyar színművésszel, színházi alkotóval készített egyenként három interjút három különböző történelmi korszakban, ezért is lett a 2012-ben kiadott könyv címe:. Az Egy nemzedék három felvonásban. A nagyváradi könyvbemutatón Nagy Béla színháztörténész, a váradi magyar színtársulat nyugalmazott irodalmi titkára méltatta a könyvet. A méltató kiemelte azt, hogy bár a színház elsődleges szerepe az, hogy előadásokat mutasson be a közönségnek, de gyakran ami a kulisszák mögött történik, az izgalmasabb, mint egy előadás. Nagy Béla esszéisztikus méltatásában kitért arra, hogy a kötetben szereplő színészgenerációt talán áldozati nemzedéknek lehet tekinteni, hiszen az interjúkból legtöbb esetben nehézségekkel teli, viszontagságos életpályák rajzolódnak ki. A könyv erényei közé sorolta Nagya Béla azt, hogy a különálló részek hatalmas totálképpé állnak össze, és a szerző erényeként emelte ki azt, hogy könyvét a színészekével együtt dobogó szívvel írta meg, ugyanakkor sikerült neki vallomásra bírnia az általában magukba zárkózó interjúalanyokat is. A kötet struktúrája is rendkívül érdekes. Az első interjúsorozat a 80-as évek legelején készült, az akkor még kezdőnek számító művészekkel, a második interjúsorozatot nem sokkal a rendszerváltás után készítette el Székely Szabó Zoltán, a harmadik beszélgetéssorozatot pedig mintegy tizenöt évvel a második interjúkör után rögzítette a szerző. Mint Nagy Béla fogalmazott, megrázó mélységű vallomások olvashatók a most ötven-hatvan éves erdélyi Magyar színészgenerációról. A váradi olvasók számára további érdekességet jelent az, hogy a harminc interjúalany közül három váradi színész, név szerint Fábián Enikő, Ács Tibor és Hajdu Géza. Összegzésképpen Nagy Béla elmondta, hogy a harminc interjúalany közül hárman időközben elhunytak, kilencen emigráltak, és nyolc színész elhagyta a színészi pályát.

Nehéz sorsok

A méltatás után maga a szerző vette át a szót, felelevenítve emigrálásának okait és körülményeit, majd a könyv megszületéséről beszélt. Elárulta, hogy a kötet befejezésére és kiadására az a Szélyes Ferenc színművész ösztönözte, aki nemrég mutatkozott be Nagyváradon a Nagy Romulus című előadás főszerepében. A szerző elmondta, hogy az interjúalanyok kiválasztásában nem volt szempont az, hogy ki a barátja, és ki nem az, mint mondta, kezdő színészként készítette el az első interjúsorozatot a 80-as évek elején azzal a céllal, hogy a fiatal, kezdő színészek gondolatait, problémáit, nehézségeit is megismerjék az olvasók. Hozzátette, hogy azokban az interjúkban kerülte a politikai témákat, így a beszélgetések gyakorlatilag cenzúrázatlanul jelentek meg az Ifjú Munkás című folyóiratban. Megtudtuk, hogy a második és a harmadik interjúsorozat elkészítésében a legnagyobb nehézséget az okozta, hogy felkutassa az időközben sokfelé kirajzó színészeket. Ehhez kapcsolódva a színészek életpályájáról beszélt Székely Szabó Zoltán, elmondva, hogy az emigrálók közül többen a pálya elhagyására kényszerültek, és vannak akik mostoha körülmények között élnek ma is. Székely Szabó Zoltán saját sorsáról is beszélt a kis számú de érdeklődő közönségnek, tudatva azt, hogy Bécsben taxisofőrként dolgozik, emellett évente négy magyar nyelvű előadást hív meg Ausztriába, ugyanakkor a soproni színház megalapításában is részt vett. A könyvbemutatón ezt követően a hozzászólások következtek, majd dedikációval zárult a rendezvény.

Pap István