Szent László Nagyvárad védőszentje

Június 27-én volt 820 éve I. László magyar király szentté avatásának. Erről emlékezünk meg e rövid írásban.

I. Lászlóról sok a bizonytalan adat, azért ismertetünk néhányat a legelfogadottabbak közül. 1046-ban (máshol 1048-ban) született Lengyelországban. I. Béla magyar király és Richeza lengyel hercegnő második fia volt. Egy gyermekének a nevét ismerjük, ő Szent Piroska a későbbi bizánci császárnő. Uralkodása alatt avatták az első magyar szenteket, köztük a legjelentősebbet 1083-ban I. Istvánt. Hercegként gyakran megfordult Biharban és a legenda szerint, amikor itt vadászott angyali jelenést látott, amelynek hatására 1082-ben, 24 kanonokból álló társaskáptalant alapított, amelynek nagyobb templomot építtetett Szűz Mária tiszteletére, végül pedig ide helyezte Bihar településből a bihari püspökséget.

A krónikás szerint, Szent László a helyet, ahol a monostort építette Váradnak nevezte, az első feljegyzések is többnyire Varadinumnak nevezik, így ez Nagyvárad város kezdeteit is jelentette. Szent Lászlót tartjuk Nagyvárad megalapítójának és egyben ő a város védőszentje. Királyként szigorú, de igazságos törvényalkotó volt, melynek eredményeként megszilárdult a magántulajdon védelme az országban. Az egyik legenda arról szól, hogy kétszer is a fejére tették a koronát: előbb az úgynevezett Géza féle görög koronát, majd pedig a magyar szentkoronát.

Szentté avatása

Szent László szentté avatásának körülményei kevésbé ismertek, ezek összefoglalására Bunyitay Vince vállalkozott 1892-ben, a 700 éves évforduló alkalmával. Az eseményről korabeli ismertetés nem maradt, későbbi beszámolók, arról írnak, hogy III. Celesztin pápa követeket küldött Váradra Szent László életének megvizsgálására, akik sok tanút hallgattak ki. A test úgynevezett felvétele és a szentté nyilvánítás kihirdetésének napja 1192. június 27-e volt, ezt ünnepeljük sok évszázad elteltével is. A legenda szerint: „Azon a napon és órában mikoron ő szentséges voltát megkanonizálták volna, a váradi szent monostornak felette nagy szép fény es csillag láttaték az égen, az ő szent testének felette… kit a népek nagy isteni félelemmel és lelki örömmel néztek vala.”

A király régi sírját valószínűleg Dénes mester-a király szobrásza és sírjának megalkotója- nyitotta fel, ugyanő emelte ki sírjából a király testét, amiért III. Béla király őt, „mint a királyi szent test által már megnemesültet, maradékaival együtt örökké szabaddá tette.” A testet ezután átvették a püspökök s az új oltáron a nép tiszteletére elhelyezték. Ekkor elkezdődött a szent mise, amely az első volt azok közül, mely Szent László magyar királyról felhangzott. Az a kor a keresztény alázatosság kora volt.

A magyar Compostela

A szent sír csodatevő erejének és tisztító hatásának híre egyre több embert vonzott Váradra, amely a leghíresebb középkori magyar nemzeti szentély lett, emiatt kapta Várad a magyar Compostela nevet. (A spanyolországi Santiago de Compostela, a korabeli világ egyik legismertebb zarándokhelye után). Szent László sírját az uralkodók is rendszeresen felkeresték, így 1196-ban Imre király látogat elsőnek Váradra és adományokkal látja el a lovagkirály egyházát. 1273-ban már nem a király koporsójára, hanem fejereklyéjére tették a kezüket az eskü közben, ez a fejereklyetartó (herma) első említése a forrásokban.

A királyi zarándoklatok is folytatódnak a szent sírnál: 1276-ban IV. vagy Kun László, 1291-ben III. András Fennena királynéval együtt meglátogatta a sírt. Később Ottó király is felkeresi Váradot, Károly Róbert király (1307-1342) pedig gyakran megfordult itt, s kétszer jár Váradon, 1342-ben és 1352-ben, Nagy Lajos király is. 1412-ben II. (Jagelló) Ulászló lengyel király gyalog és mezítláb látogat el Szent László sírjához. Luxemburgi Zsigmonddal együtt 15 napot tölt a városban, ahol Szent László koporsójánál kötik meg a két állam szövetségét. Többen Szent László mellé temetkeztek, így II. István, majd 1235-ben II. András (Endre), aki az Aranybullát kiadta, de akit aztán Egres ciszterci monostorában helyeztek végső nyugalomra. Később 1295-ben ide temetik Fenenna királynőt, III. András első feleségét, 1319-ben Luxemburgi Beatrixot, Károly Róbert feleségét, majd 1395-ben Mária (Anjou) királynét Luxemburgi Zsigmond feleségét, sőt 1437-ben magát a magyar királyt és német-római császárt, Luxemburgi Zsigmondot is.

Szent László emlékezete

Árpád-házi szentjeink közül a legnagyobb tisztelet Szent László király alakját övezte. A néphagyományban mindmáig az ő alakja köré szerveződött mondai hagyomány él a legélénkebben. Tisztelete nemcsak a korabeli Magyarországon élt erősen, hanem egyes nyugat-európai területeken is. Nevezik lovagkirálynak és Isten atlétájának. A keresztény magyar állam megszilárdítója, aki a legenda szerint képes volt vizet fakasztani a sziklából. Emlékezetének sok évszázados eseményeiből csak néhány újabbat ragadunk ki. Nagyobb megemlékezésekre a szentté avatás 700. évfordulóján, 1892-benkerült sor. Fél évszázaddal később 1942-ben, a Szent László hét keretében sok rangos esemény által emlékeztek Nagyvárad megalapítójára.

Újabb 50 év kellett, hogy 1992-ben a Varadinum ünnepségek fénypontjaként a Szent László körmenet emlékeztessen a lovagkirályra. 2012-ben nagy tömeg vett részt a Festum Varadinum eseménysorozat egyik záróeseményének számító, a Székesegyházban tartott ünnepi szentmisén, s az ezt követő körmeneten. Ez annak is, köszönhető hogy az egyházmegye alapítója és védőszentje tiszteletére minden év húsvét V. vasárnapját egyházmegyei zarándoklati nappá nyilvánította a Nagyváradi Római Katolikus Püspökség, így nem csupán a Partiumból, hanem a környező országokból is érkeztek zarándokok, akik közül többen négy napig gyalogoltak annak érdekében, hogy Szent László király előtt tisztelegjenek. Szent László királyban megtaláljuk mindazokat a tulajdonságokat, amelyeket a történeti nagyság megkövetel. Kora szellemét teljesen megértette, a haladás következményeit felismerte, a kedvező korviszonyokat a legalaposabban kihasználta és oly eredményeket ért el, melyek alapjává lettek Magyarország, Erdély és a Partium évszázados haladásának.

Dr. Fleisz János