Székházat hozott az angyal

Nagyvárad- Idősek adventje címmel hétfőn kisebb ünnepséget rendeztek az RMDSZ dél-rogériuszi és várad-réti szervezetei. Kiderült: utóbbi körzet végre ismét székhelyhez jut, a Fő utca környékén.

Hétfőn este hangulatos közös karácsonyi ünnepséget rendezett az RMDSZ dél-rogériuszi és várad-réti szervezete az előbbi körzet Dacia sugárúti székhelyén. Az összejövetelt megtisztelte jelenlétével Biró Rozália alpolgármester is, aki köszönetet mondott az egybegyűlteknek az elmúlt évben kifejtett tevékenységükért. Úgy fogalmazott: az RMDSZ nem egy meglobogtatott zászló vagy kitüzendő jelvény, hanem olyan magyar embereknek a közössége, akik ugyan tisztában vannak azzal, hogy nem könnyű kisebbségiként Erdélyben élni, de azért kihasználva a számukra adódó lehetőségeket, a szülőföldjükön maradva büszkén vállalják azt, hogy a rendelkezésükre álló eszközökkel tenni akarnak másokért, hogy egy kis örömöt ajándékozzanak nekik, akár egy-egy mosoly vagy kedves gesztus formájában is. Meglepetésként az elöljáró egy kulcsot adott át Constantinescu Edit várad-réti RMDSZ-elnöknek, annak a Fő utca környéki ingatlannak a kulcsát, ahová beköltözhet a jó ideje székház nélkül működő réti körzet.

Lelki táplálék

A lelki táplálékról a történelmi egyházak képviselői gondoskodtak. Bogdán István Szent József-telepi római katolikus plébános Izajás próféta könyve IX. fejezetének 2-7. verseit olvasta fel a Szentírásból. Hangsúlyozta: csak Isten igéjével tudunk igazán ünnepelni, aki örömmel és békességgel tölti el a mi szívünket. Kétezer évvel ezelőtt és napjainkban is szükség van Isten kegyelmére, mert csak az őáltala biztosított szeretettel, türelemmel, jósággal, megértéssel és türelemmel tudjuk vállalni és folytatni mindennapi, értékmentő és közösségépítő türelmeinket. Mike Abigél várad-réti református segédlelkész a napkeleti bölcsek történetét idézte Máté evangéliumából. Hangsúlyozta: a háromkirályokhoz hasonlóan mindannyian kereső emberek vagyunk, egész életünk során keressük a barátokat, helyünket a világban és a létünk értelmét. Adventkor nincs olyan ember aki ne látná meg a betlehemi csillagot, a kérdés azonban az, hogy megállunk-e a jászolban fekvő kisded mellett és elhelyezzük a közelébe a szívünk kincseit vagy pedig továbbmegyünk anélkül, hogy tőle várnánk a megoldásokat.

A beszédek után koccintással és szeretetvendégséggel folytatódott az összejövetel.

Ciucur Losonczi Antonius