A nagykárolyi aki óvodát épített Afrikában

Hét hónap, ennyi időt töltött Papp Csilla az afrikai Malawi Köztársaságban. Ezalatt az idő alatt látta a nyomorúság és a gyermeki öröm különböző megnyilvánulásait, hatszor kapott maláriát, s most mégis azt mondja, ha választhatna egy kontinenst, ahol élhetne, gondolkodás nélkül Afrikát választaná.

Nem kirándulási céllal, hanem óvodát építeni, a helyieket tanítani érkezett Malawiba. "Gyerekkori álmomat valósítottam meg azzal, hogy elmentem Afrikába. Önkéntes munkát végeztem, melyre Angliában szereztem képesítést. A "Humana People to People" nevet viselő alapítványnál töltött hónapok alatt arra is volt lehetőség, hogy kipróbáljuk magunkat olyan helyzetekben, melyekben az akár extrémnek is tűnő életbenmaradás a tét" - mondta.

Az alapítvány tulajdonképpen dániai egyetemisták kezdeményezésére jött létre, azzal a céllal, hogy szerte a világban a rászoruló országokat segítse, önkéntesek toborzásával. A jelentkező önkéntesek az angliai tartózkodás ideje alatt elméleti és gyakorlati feladatokat végeznek, közben pedig azon is dolgoznak, hogy összegyűjtsék az afrikai úthoz szükséges pénzt. Újság és szórólap terjesztés is szerepel a feladatok sorában, de önkéntesek toborzásával is lehet pénzt gyűjteni. Munkahetek és tanulóhetek váltják egymást az angliai tíz hónapos képzés ideje alatt, az elméleti és a gyakorlati próbatételek nagyon fontosak. Segítenek a boldogulásban Afrikában.

Afrika-Malawi

"Nem vagyok benne biztos, hogy meg kell változtatnunk az afrikaiakat. Pusztán alternatívát kell mutatnunk nekik, bizonyos helyzetekre, hogy elő tudják teremteni a megélhetéshez, a mindennapi betevőhöz szükséges összeget. Nagyon nagy a szegénység, nagyon sokan vannak, akiknek nincs mit enniük, de például itt egy újabb ellentmondás, hiszen mobiltelefonja szinte mindegyiknek van"- mondta Csilla.

Az Afrikába érkezést követően mindenkinek lehetősége van megfigyelni, milyen a gyakorlati munka, amire vállalkoztak. Papp Csilla az oktatást, az óvodák építését és a természetes gyógymódokban történő segítést tűzte ki célul. "Nem bonyolult dolgokra kell gondolni, mivel ami nekünk egyszerűnek, magától értetődőnek tűnik, az ott egyáltalán nem az. Vegyük például a mogyorót. Rengeteg mogyoró terem meg Malawiban, de a helybelieket meg kell tanítani arra, mire is használhatják, hogyan lehet ebből pénzt előteremteni"- tette hozzá.

"A szegénységet nem lehet önkéntes munkával eloszlatni. Nagyon sok munka és összefogás szükségeltetne. Mert bár érkeznek segélyszállítmányok, azok jórésze eltűnik, még mielőtt a rászorulókhoz kerülne. Nagy a bűnözés és a tévében látott betegségek sorra tizedelik az embereket. Azonban az biztos, hogy aki teheti és szeretné kipróbálni, annak el kell mennie segíteni. Tenni valamit, amiért leginkább az őszinte mosoly és a szeretet a fizetség. A helytállás nem könnyű, viszont nagyon sok kárpótlást kap érte az ember. Nagyon remélem, hogy még egyszer visszamehetek, ha nem is végleg, de azért egy hosszabb időre."