Pillanatnak tűnő évek után...

A szokásokhoz híven két-két végzős osztály jutott péntekre és szombatra, azzal a módosulással, hogy idén már egy szak-, úgynevezett SAM-osztály is érettségi előtt áll, ők lettek a szombati harmadik ünnepelt csapat. Pénteken a XII. C. és a XII. D. diákjait nyílvánították formálisan is nagykorúvá, azzal együtt, hogy a „gyerekek” nagyrésze már jóval túl van 18. születésnapján.

Egymásba kapaszkodva

A kultúrház színpadán félkörbe sorakozva, egymás kezét fogva hallgatták meg a diákok, illetve a nézőteret zsúfolásig megtöltő szülők, rokonok, iskolatársak Gábor Jeremiás Magdolna aligazgatónő köszöntőjét. „Szemünk előtt cseperedtetek fel, s bár az út nem volt mindig sima, most egy pillanatnak tűnnek az évek. (...) Az iskola most még nem egy távoli emlék számotokra, melyet megszépít a messzeség, de életetek egyik legszebb szakasza kötődik ide. Nem könnyű megfelelni az élet elvárásainak, de az örök érték a tudás, a becsület, az emberség és a tisztesség”, szólt az útravaló jótanács. A maturandusz–szalagok feltűzését sok kicsorduló könnycsepp tette emlékezetessé...

Nem egy habos torta...

A keserédes hangulatot aztán a jókedv váltotta fel, hiszen a XI. osztályosok zenés, táncos, humoros műsorral kedveskedtek az ünnepelteknek, melyből nem hiányzott természetesen a tanárok, vagy éppen a nagyobbak kifigurázása sem. Végezetül mit is kívánhatnánk az iskola kapujában a kilépésre váróknak? Talán azt, hogy ne igazolódjon be számukra az egyik közkincsé tett „aranymondás”: Az élet nem egy habos torta, hanem kettő. Amikor az egyiket a képedbe nyomják, és azt hiszed, már nem lehet rosszabb, na akkor jön a második!

Rencz Csaba