Ismét volt nagypénteki megemlékezés Tárkányban

Idén is megtartották a nagypénteki megemlékezést Köröstárkányban, fejet hajtva az 1919. április 19-i vérengzés áldozatainak emléke előtt. A szónokok idén is a széthúzást tartották a továbbra is leselkedő veszélynek.

Az elmúlt évekhez képest már viszonylag jó úton lehet eljutni a megyeszékhelyről a Belényesi-medencébe (legalábbis Belényesig), az útépítők a város előtti kilométereken azért még hagytak néhány bukkanót, hogy ne legyen unalmas az utazás. Az idei nagypénteken borongós időben tarthatta meg szokásos megemlékezését a Pro Tharkan Egyesület, melynek vezetője, Gábor Ferenc köszöntötte a délelőtti istentisztelet után a templom melletti emlékmű előtt megálltakat. A megemlékezés két gyerek, Gyulai Viktória énekével és Gyulai Botond szavalatával kezdődött, majd Patrubány Miklós, a Magyarok Világszövetségének (MVSZ) elnöke kapott szót. Kifejtette: a tárkányiak eleinek áldozata nem volt hiábavaló, hiszen a maiak most is itt vannak. Szerinte "Trianont meg kell dönteni", hogy életünk kibontakozhasson, amihez a magyar ősiség el- és megismertetésén át vezet az út.

Mártírfalui üzenet

Következett Benkő Emőke, a Székely Nemzeti Tanács egyik alelnöke, aki megfogalmazása szerint Szárazajtáról jőve egy másik mártírfalu üzenetével érkezett (a kovásznai településen 1944. szeptember 26-án volt vérengzés - szerz.megj.). Úgy vélte, hogy a két településen eltérő időpontokban, de "ugyanazok, ugyanazt, ugyanúgy és ugyanazzal a céllal követték el". A szónok kifejtette: a nemzetközi jog szerint is el nem évülő, büntetendő cselekményekről van szó, ő ugyanakkor fejet hajt a tragédiából talpra állt Tárkány lakosai előtt. Ezt követően Mátyás Attila evangélikus lelkész, az MVSZ Erdélyi Országos Tanácsának elnöke állt a mikrofonhoz, aki a fentiekhez hozzáfűzte: az áldozatoknak akkor van értelmük, ha a vérből új élet születik - márpedig Tárkányban új élet született, hiszen közel 100 év után is megállunk az emlékműnél. A lelkész szerint a magyar közösségen belül egyetértésre van szükség, a széthúzás mindennél nagyobb veszélyt jelent, a jövő pedig csak Istenben bízva, erkölcsi útmutatásának betartásával képzelhető el.

A közösség érdekei

Szatmári Erika szavalata után Csomortányi István, az EMNP megyei elnöke zászlót ajándékozott a helyi cserkészcsapatnak (melynek tagjai az emlékmű kerítése mentén sorakoztak fel), majd Reményik Sándor: Az Ige című verséből idézett: "(...) ne szaggassátok szirmait / A rózsafának, mely hóban virul." A költő szavai mentén Tárkányt magát is egy szimbólumnak minősítette, mely "hóban is virágzik". (A távoli hegytetők valójában is hóba burkolóztak még - szerz.megj.) A politikus úgy vélte, hogy mivel kevesen vagyunk, nem engedhetjük meg magunknak a széthúzás luxusát, megmaradás ellenben csak akkor képzelhető el, ha az egyéni érdekek helyett a közösség érdekei szerint élünk. Izsák Alexandra mondott újabb verset, majd Sebestyén László Ede helyi református lelkész állt mikrofon elé. A lelkész úgy vélte, hogy az 1919-esnél is nagyobb veszély közelít, az, hogy levesszük tekintetünk Jézusról. Kifejtette: csak akkor van jövendőnk, ha Isten gyermekeiként élünk, legyen akárhány zászlónk. (Utalás lehet az aznapi zászlóátadásra, illetve arra, hogy tavaly ugyancsak az EMNP megyei vezetője Partium-zászlót  ajándékozott, egy évvel korábban Bíró Zsolt MPP-elök székelyzászlót - ezek mind az emlékmű kerítésén lobogtak a magyar, a román, az MVSZ, az EU-s és a tárkányi címeres-piros/fekete zászló mellett - szerz.megj.).

Harangzúgás

Utolsó szónok dr.Csapó József volt, aki az emlékmű védnökeként felelevenítette, hogy 18 éve avatták azt és ez idő alatt erdélyi léptékű szimbólummá vált. A korábbi szenátor megállapította, hogy a közösség jövője attól függ, miként viseli a megpróbáltatásokat. Harangzúgással kísért egy perces néma főhajtás után koszorúzás következett, amikor a szónokok maguk és az általuk képviselt szervezetek nevében járultak az emlékműhöz, de koszorúztak az önkormányzat, a közbirtokosság képviselői, Tőkés László EP-képviselői irodavezetője, továbbá magyarországi vendégek is. A Himnusz és a Székely Himnusz éneklése után Gábor Ferenc köszönetet mondott azoknak, akik segédkeztek a megemlékezés megszervezésében és a vendégfogadásban, hiszen a messziről jötteket mindezek után idén is ebéd várta a kultúrházban.

Rencz Csaba