A németországi parlamenti választások néhány kulcsaspektusa

Agerpres

A szeptember 26-i németországi szövetségi parlamenti (Bundestag-) választásokat követően, 16 évig tartó mandátum után, Angela Merkel megválik a kancellári tisztségtől, óriási űrt hagyva maga után a német politikában – írja az AFP a European Data News Hub (EDNH) portálon szeptember 21-én közzétett cikkben.

Európa legnagyobb gazdasága jelentős változást hozó választások előtt áll, és a Merkel visszavonulásával megüresedő kancellári székért folyó verseny nyitott, mint ahogyan az is kérdéses, hogy milyen összetételű lesz a következő kormány.

Jelenleg a szociáldemokraták (SPD) vezetnek a közvélemény-kutatásokban, a második helyen az Angela Merkel-féle konzervatív szövetség, a CDU/CSU áll, a harmadik helyet pedig a Zöldek foglalják el.

- Miért távozik Merkel? -

A 67 éves Angela Merkel már 2018 októberében bejelentette, hogy a jelenlegi, negyedik mandátuma lesz egyben az utolsó. Döntését a CDU Hessen tartományban elszenvedett választási kudarca után közölte. 1949 óta ez az első alkalom, hogy egy hivatalban lévő kancellár nem pályázik újabb mandátumra.

Merkel 2005. november 22-én foglalta el kancellári posztját, és szinte ugyanannyi ideig töltötte be a tisztséget, mint Helmut Kohl, aki kevéssel több mint 16 évig, azaz 5869 napig volt hivatalban, és ezzel a leghosszabb ideig regnáló német vezetőnek számít. Merkel megelőzte e tekintetben a második világháború utáni Németország gazdaságának gyors fellendülését hozó Konrad Adenauert is, aki 14 éven át volt kancellár.

- Mit akarnak a németek? -

A gazdaság és a német ipar jövője volt a választási kampány két legfőbb témája.

Németország emblematikus iparága, a gépjárműipar egzisztenciális válsággal néz szembe a belső égésű motorok hanyatlása és ennek az ágazatban foglalkoztatott mintegy 800 ezer alkalmazottra kifejtett hatása miatt.

Egy másik kampánytéma az informatizálás, amiben Németország „messze le van maradva” – mondta Paul Maurice, a nemzetközi kapcsolatok intézete keretében működő francia-német tanulmányi bizottság tagja.

Egy másik fontos téma az éghajlatváltozás. Ennek különös aktualitást adnak a Németországot júliusban sújtó, több mint 180 halálos áldozatot követelő heves áradások, amelyeket a globális felmelegedéssel hoztak összefüggésbe a szakértők.

Mindezek ellenére – jegyezte meg Maurice – a választási kampány „nagyon nagy mértékben az egyénekre összpontosított, és nem vitatták meg kellőképpen a pártok programjait”. Meglátása szerint ez a „Merkel-effektus” következménye lehet.

- Mit jelentenek a németországi választások Európa számára? -

Németország Európa legerősebb államaként kulcsfontosságú szerepet tölt be az Európai Unióban.

Az eurózóna pénzügyi válságától kezdve az ukrajnai konfliktuson át a kényes migrációs problémáig Merkel erőteljesen rányomta bélyegét az európai politikára.

Egy új kancellár érkezése minden bizonnyal jelentős változást hoz majd az EU számára, és az olykor feszült, de kulcsfontosságú francia-német kapcsolat is reflektorfénybe kerül, mert a franciák is az urnákhoz járulnak 2022 áprilisában.

Az új kormány felállítása után Németországtól azt várják, hogy új lendületet adjon az Európai Uniónak – mondta még Maurice.

- Mi történik szeptember 26-a után? -

A választások lejártával Merkel nem vonulhat el azonnal pihenni – neki kell kormányoznia az országot mindaddig, amíg a német szövetségi parlament alsóháza, a Bundestag, megválasztja utódját.

Ahogyan az ilyenkor lenni szokott, a legtöbb szavazatot begyűjtő párt megpróbál koalícióra lépni egy vagy két másik alakulattal, és közösen ki kell dolgozniuk a jövendőbeli német kormány egy fajta menetrendjét, egy „koalíciós szerződés” formájában. Először informális megbeszéléseket tartanak, amelyeket aztán a hivatalos koalíciós tárgyalások követnek.

2005-ben a CDU/CSU-nak és az SPD-nek két hónapra volt szüksége az úgynevezett nagykoalíció megalakítására, de a 2017. szeptemberi választásokat követő tárgyalások 2018 februárjáig húzódtak. A CDU/CSU először a Zöldekkel és a liberális FDP-vel próbált megállapodni, utóbbiak azonban végül visszaléptek, így a konzervatívok kénytelenek voltak ismét az SPD-vel szövetkezni.