2008.12.22. 06:59
Esedezzünk: adjon az Isten szebb jövőt!
<p>Egyebet sem hallani a híradásokból, mint hogy világszerte dúl a pénzügyi válság, elbocsájtások vannak, munka nélkül maradt családok ezrei néznek a kilátástalanság jövőbeni napjai elé.</p>
Karácsony és szilveszter napján minden jót kívánunk egymásnak s a boldogabb jövőre koccintunk. A karácsony a szeretet ünnnepe, a családi összetartozás nemes érzésével tölt el bennünket, amire manapság ugyancsak nagy szükség van. Ez az egyetlen, ami elűzheti a napjainkban ránk nehezedő letargiás hangulatot. Egyebet sem hallani a híradásokból, mint hogy világszerte dúl a pénzügyi válság, elbocsájtások vannak, munka nélkül maradt családok ezrei néznek a kilátástalanság jövőbeni napjai elé.
Kiszolgáltatva
Azt mondhatnám, hogy a mostani nyugdíjas generáció átélt már néhány válságos időszakot. Az 1929-30-as gazdasági világválság is Amerikábol indult el, amikor a mostani nyugdíjas generáció éppen a világra jött. Én is ennek a közepébe csöppentem bele megszületésemkor, de e nehéz időszakot akkor én még nem észleltem, hisz az anyatejért nem kellett sorba állnom… Aztán ahogy cseperedtünk jött a II. világháború, a bombázás meg minden egyéb, ami ezzel járt. A háború után meg újabb adagot kaptunk a sanyarú sorsból, egy második Trianont. Amikor a háború sújtotta gazdasági nehézségekből egy kissé kilábaltunk, jött az „aranykor”. Sorbanállás mindenért, végtelen áramszünetek, a legelemibb élelmiszerek hiánya… Ki voltunk szolgáltatva az élelmiszerüzletekben dolgozók kényének-kedvének. Egy velem történt eset azóta sem halványul, annyira megalázóan viselkedtek. Egy alkalommal éppen előttem fogyott el a tej, mondtam az elárusítónak, hogy csecsemő van a családban, adjon legalább egy litert. Azt felelte, hogy miért nem keltem fel korábban! Pedig volt még ott vagy négy ládával, de azt mondta, az kell a „személyzetnek”, talán egyeseknek, de én meg a többiek a kettesekhez tartozunk.
Lapos a pénztárca…
Akkor még nem volt konkurrencia, azért beszélhettek ilyen fellengzősen velünk. Ma már megköszönik, ha egy üzletben vásárolunk, mert hozzájuk mentünk. Most meg más a bibi – lapos a pénztárca. Az új év sötét árnyai vetődnek felénk.
Nem ünnepi hangulatra sikeredett ez az írás, pedig azzal a szándékkal kezdtem hozzá. Velem is az történt, amiről a költő így vall: „Én a vídámság hangját keresém. És akaratlan ilyen fekete. Lett gondolatjaimnak menete.” Biztató befejezésként esedezzünk: Adjon az Isten szebb jövőt!
D. Völgyesi Erzsébet, Nagyvárad
