Templomokról a templomban fotográfusszemmel

Tóth Gábor

A családias légkörű eseményre úgy másfél tucatnyian voltak kíváncsiak, s ahogyan mondat sincsen állítmány nélkül, úgy a bevezetőben is először igével találkoztunk, a szó nemesebb értelmében. Nacsádiné Csuka Melinda lelkipásztor Péter apostol közönséges első levelének részletével (1:16) világított rá, hogy a csendet meghallgatók és a szépet szeretők földi hírvivői a legfőbb „szent”-ségnek. A közelmúltban hosszú ideig bezárni kényszerült templomokról, az ezzel együtt járó tehetetlenségről is szó esett, de lám, most Nagyvárad-Olaszi református gyülekezetének közössége is bekapcsolódott az Ars Sacra elnevezésű, a Kárpát-medencében szabadon szerteívelő egyházi-kulturális fesztivál nyitott templomok programjába.

Fórián Andrea, az öt sola egyikének tolmácsolójaként (sola fide/egyedül hit által) keresi a szakrális belső terekben az ívek-formák fény-árny hatásait, erről tanúskodnak képei, amelyekhez gondosan válogatott bibliai idézeteket társít, akár azt is mondhatnánk, igét a meglátott mondathoz. A képek egyik főszereplője, a váradolaszi református templom mellett felsejlettek fotóin részletek a réti, az őssi, illetve az evangélikus templomból is, de láthattunk csokalyi, kolozsvári Farkas-utcai, sőt még zsoboki enteriőrt is.

Az összművészet és egyházművészet jegyében fogant gondolatfonalat a zenészek gombolyították tovább. Kortárs egyházzenei különlegesség volt a nagyváradi Boros Beatrice két szerzeménye, egy Stabat Mater-részlet (kezdet és vég), illetve egy Ave Maria, ezután három közismert zsoltárt (66., 23., 134.) is hallhattunk hangszeres-énekes interpretációban. Végül a Hadd menjek, Istenem kezdetű ének hangzott el minden zenész közreműködésével, Lowell Mason dallamával.

És ami a lényeg, a távolmaradtaknak: a kiállítás képei megtekinthetők a váradolaszi református templomban e hónap végéig.

A szerző felvételei