Nagyvárad zenei élete a Thurzó-gyűjtemény tükrében

Thurzó Zoltán

Miután hosszabb idő elteltével végre „beengedték” a közterekről az operaelőadásokat, hamarosan főúri palotákban, kastélyokban, magas rangú világi és egyházi méltóságok rezidenciáinak nagytermeiben tartották meg ezeket a zenei eseményeket. Viszont ez esetekben is csak ott tartottak nagyobb operaelőadásokat, ahol adottak voltak az ehhez szükséges minimális technikai/akusztikai feltételek: magasított színpad, rolószerűen beépíthető függöny, felfüggeszthető vásznak, felszerelhető, mozdítható fényforrások (a fáklyáknak, gyertyáknak), mozgatható kulisszák (hátsó kulissza, oldalkulisszák), mobil jelmeztárak, székek stb. Ámbár mindezek a korabeli megoldások fantasztikusnak tűntek, mostani szemmel és operaismeretünkkel nézve eléggé kezdetlegeseknek mondanánk azokat az időket.

Ahol helyi zenekar is volt (Nagyváradon ugyebár hatalmas, 34 tagú püspöki zenekar működött), az már egy jelentős „extrának” számított.

A kezdeti operáknál a „profi énekesek/zenészek” mellett többször amatőr zenészek is helyet kaptak (Dittersdorf nagyváradi operájánál pl. kisebb énekszerepekre „beugrott” Patachich Ádám szakácsa, és az épp jobb hangú takarítónője is). Idővel viszont önmenedzselő társulatokba tömörültek az énekesek/zenészek, és így kezdtek el „nagy családként” turnékra is elindulni.

A nagyváradi püspöki zenekar feloszlatása után (1769) az addig alkalmazott zenészek jelentős része a szélrózsa minden irányába elindult új, jól fizető munkahelyet keresni magának. Kevesen maradtak Nagyváradon, de ők a saját muzsikusi tevékenységeik mellett elkezdtek mással is foglalkozni: idővel kialakítottak egy olyan alternatív „művészmenedzsmentnek” tekinthető kezdeti formát is, amelyek mentén meghívásos alapon ők is többfelé elmentek muzsikálni, de viszonzásképpen más kollégákat is meghívtak a városba.

1788-tól kezdve több operatársulat is váltogatja egymást Nagyváradon egyéni előadás, vagy épp a várost is érintő turnék formájában. Többek közt olyan operatársulatok léptek fel itt, mint a kassai, a temesvári, a kolozsvári (akkor még nem állami!), a budapesti stb.

A Thurzó család birtokában levő adatok tanulmányozása során képet alkothatunk a városra jellemző korabeli zenei sokszínűségről. Nagyváradon 1788. január és 1833. szeptember 23. között összesen 56 operaelőadás volt. Kizárólag teljes operaelőadásokról beszélünk, nem pedig válogatott részletekről. Az adatainkból az is kiderül, hogy töretlenül, évről évre, rendszerint augusztustól decemberig tartották ezeket az előadásokat – 45 éven keresztül (!). Más hónapokat illetően nincs ismeretünk hasonló zenei tevékenységekről. Ezen szemléltető kimutatás révén (amely ugyanúgy figyelembe veszi a helyi bemutatókat, mint az ismételt operákat) nézzük meg, hogy az adott időintervallumon belül hány/milyen ismert operaszerző nevével találkozunk: Rossini (18), Weber (5), Mozart (3), Ruzitska József (3), Cherubini (3), Dittersdorf (2), Hérold (2), Gréty (2), Méhul (2), Schrenk (2), Weigl (1), Mercadante (1), Auer (1), Kreutzer (1), Gyrowetz (1), Dalayrac (1), Boieldieu (1), Weidman (1), Kótsy Patkó J. (1), Paisiello (1), Chudy József (1), Kolisz (1), Kauer August Ferdinánd (1), Karl Eckarshausen (1).

A fentebb említett szemlélet mentén haladunk tovább: Nagyváradon 1834 januárjától 1862. október 21-ig összesen 132 operaelőadásról van ismeretünk: Donizetti (32), Verdi (17), Bellini (14), Weber (12), Flotow (9), Rossini (8), Meyerbeer (7), Ruzitska József (7), Császár György (5), Erkel Ferenc (4), Hérold (3), Auber (3), Doppler (3), Müller Adolf (2), Mozart (2), Kauer August Ferdinánd (1), Karl Eckarshausen (1), Johann Baptist Henneberg (1), Vaccai (1).

1834 egy komoly vízválasztó év is. Itt azért fontos egy pillanatra megállnunk, mert innentől kezdve már a teljes naptári év valamennyi hónapjából ismerünk operaelőadásokat, valamint ettől az esztendőtől kezdődően vannak jelen megosztottan Nagyváradon (az egyházi zenei élet mellett) a kamarazenei és az önálló hangszeres koncertek, illetve az operaélet.

Érdekesség

Olyan önálló estekről is tudomásunk van 1834–1862 között, amelyeknek szólistái olyan nagy nevek voltak, mint: Erkel Ferenc, Abrányi Kornél, Dolegni Vilmos, Willmers Rudolf – zongora, Rózsavölgyi Márk, Ernst Hahnel, Hauser Miska, Reményi Ede – hegedű, Kletzer Ferenc – gordonka, Finale Ignác – fa-/szalma-/és harmonikaművész, Déryné Széppataki Róza – szoprán, a Raczek testvérek (Frigyes, Zsófia, Viktor). valamint a híres ifj. Johann Strauss és zenekara.