12 órája
Világháborús betonbunkerek a biharsályi tó közelében
Mai túránkon nemcsak a természet szépségeiben gyönyörködhetünk, hanem a világháborúk „hangulatát” is megidézzük egy kicsit, majd erdőkön keresztül ereszkedünk le a biharsályi tóhoz. A túra időtartama három-négy óra, a megtett távolság mintegy 45 kilométer.

Nagy József Barna
A kerékpárosok nagy örömére nemrég átadták a forgalomnak a Nagyürögdre vezető kerékpárutat, így gyorsan, alig tíz perc alatt kiérhetünk az itt lévő erdőbe. Áttekerünk a forgalmas körgyűrű felett a temető mellett, majd megkeressük a Hack Halasi Gyula utcát, hogy a város széléig haladjunk. Az új bicikliúton az erdő felé tartva minden bizonnyal láthatunk őzeket is, hiszen Várad mellett itt vannak a legnagyobb számban. Ha kedvünk van, márpedig miért ne lenne, akkor a Hack Halasi Gyula utca közepe felé, ahol egy nagyobb üres parcella van a házak között, forduljunk balra és tekerjünk be az erdőbe. Itt alig van két-három biciklivel is járható út, olyan kicsi az egész erdő, melynek hamarosan ki is érünk a szélére. Ha a kerékpárúton jövünk, akkor is ide érünk, és mindjárt a szemünkbe ötlik egy beton romhalmaz a jobbra eső legelő közepén.
Ha visszanézünk az erdő felé, láthatjuk, hogy annak szélén két másik erőd vagy jobban megnézve, két másik romhalmaz is éktelenkedik. Nos, ezek a romok egykor a magyar hadsereg ellen emelt betonbunkerek voltak. Ha elmegyünk a mező szélén az erdő másik sarkáig, akkor ott is találunk egyet, majd pár tíz méterre láthatunk még egyet. Aki szeretné, az további bunkereket, pontosabban a maradványaikat is felfedezheti, hiszen elég közel vannak egymáshoz. Ha még bolyongunk egy kicsit, egy jó nagy árkot is láthatunk a legelőn, amiben most poshadt víz és több mázsányi szemét hever. Ezek a bunkerek, illetve az előttük, a harckocsik feltartóztatására kiásott árkok képezték egykor a Károly-vonal (II. Károly román királyról elnevezve) nevű védműrendszert.

A Károly-vonalat, hatalmas összegek felhasználásával, 1937-ben kezdték el építeni. 1940-re több szakasz létesült (nem csak Nagyvárad körül), de a történelem kereke úgy forgott, hogy az ellenséges támadás megállítására tervezett árkokat, bunkereket végül puskalövés nélkül foglalta el a magyar hadsereg. Ezeket az építményeket 1941-ben robbantotta fel a magyar katonaság, de a közel másfél méter széles betonfalakat nem igazán lehetett szétrombolni. A hatalmas, vastag betontömbök ma is ott állnak az erdő szélén, illetve a mező közepén, ahogy a robbantás után maradtak. Talán több figyelmet is megérdemelnének ezek a bunkerek. Ha más hasznuk nincs is most – az illegális szemétkupacok dühítő jelenlétét nem számítva –, legalább denevérszállásoknak jók.
Induljunk tovább balra, Oláhapáti felé. Itt már nincs bicikliút, de nagyon hamar a faluba érünk. A településen feltekerünk a dombon, majd az első nagyobb útra fordulunk jobb oldalt és már újra ott vagyunk egy erdő előtt. Ha bárhol betekerünk az erdőbe, szinte észre sem vesszük, de már le is értünk a biharsályi tó keleti végén a töltéshez. Innen jól látszik a katolikus templom, mely nemcsak azért különleges, mert a kertjében ott találjuk Szacsvay Imre mellszobrát (Szacsvay a szomszédos Kisürögdön született, de Biharsályiban anyakönyveztették 1818-ban, szerk. megj.), hanem azért is, mert az egyik ablakban hamar felfedezhetjük a magyar nemzet címerét. Kicsit megdöbbentő, hogy Biharsályiban a magyar címert is láthatjuk a templom ablakára festve. A településen 334-en élnek, ebből 68-an még magyarok. Az Árpád-kori település mai hivatalos neve egyébként nyelvtörőnek is alkalmas: Șauaieu.

Visszatekerünk a tóhoz, majd körbe is biciklizhetjük. A jobb oldalon elég kalandos a kerékpározás, nem mindig találjuk a megfelelő erdei utat. Mivel ez már egy jó nagy erdő, itt találkozhatunk akár szarvasokkal is. Ez nekem is sikerült, a Várad körüli erdőkben egyedül csak itt láttam szarvast. A bal oldali erdős részt választva a tó mellett jól biciklizhető, pár száz méteres, közvetlenül a tóparton kanyargó utat, ösvényt találunk. Ha visszatekerünk Oláhapátiba, mehetünk Kardó, majd Félixfürdő felé is haza, de ne lepődjünk meg, ha kerítések, villanypásztorok keresztezik utunkat. Jellemző errefelé az állattartás, ezért itt a kutyákra is külön figyelni kell. Ha az aszfaltos úton lejöttünk Apátiból, mehetünk jobbra a körgyűrűn Félixfürdőig. Ezt a szakaszt a tavaly adták át, egyelőre még nincs nagy forgalom rajta, lehet biciklivel is közlekedni, de csak óvatosan.
