12 órája
Fényes Szabolcs, a dallamok mestere
Dallamaival évtizedeken át kísérte a magyar könnyűzene, színház és film világát: április 30-án Nagyváradon született Fényes Szabolcs zeneszerző.
Több más elismerés mellett az Erkel Ferenc-díjjal is kitüntették Fényes Szabolcsot
Forrás: MTI/Keleti Éva
Pikó Stefánia
Fényes Szabolcs neve fogalommá vált: több mint százharminc filmzene, negyvenöt színpadi mű, megannyi örökzöld sláger – a Mindig az a perc, a Budapest, te csodás vagy épp a Táskarádió – fűződik hozzá. Az Erkel-díjas, érdemes és kiváló művészt nemcsak szülővárosában, Nagyváradon, hanem egész Magyarországon is méltatják, hiszen pályája során a teljes magyar zenei világban maradandót alkotott. Egykori diákéveitől kezdve, első nagy sikerétől, a Maya című operettjétől a legendás filmzenékig és operettszínházi igazgatásáig, Fényes Szabolcs élete maga volt a muzsika.
Nagyváradról a világ színpadaira
Fényes Szabolcs 1912. április 30-án született Nagyváradon. Édesapja, Fényes Lóránt – aki fiatalon katonatiszti pályát hagyott ott – később nótaszerzőként és versfaragóként vált ismertté. A zene így természetes része volt a családi életnek. Bár Fényes Szabolcs jogi tanulmányokba kezdett, hamar kiderült, hogy nem ez az ő útja. Már fiatalon zeneszerzést tanult magánúton Siklós Albertnél, és tehetsége korán megmutatkozott: mindössze 18 évesen mutatták be első nagy sikerét, a Maya című operettet a Fővárosi Operettszínházban, amely hamar ismertté tette nevét a színházi világban. Pályája gyorsan ívelt felfelé: a harmincas évek elején, Fényes Péter néven Berlinben is szerencsét próbált, ahol az UFA filmgyárral került kapcsolatba. A Maya című operettje olyan kedvező fogadtatásban részesült, hogy Reinhardt Miksa berlini színházigazgató megvásárolta a darabot németországi és ausztriai bemutatásra.
Rövidesen a Manolita című operettje is felkeltette az UFA érdeklődését, amelyből filmadaptáció készült.
Miután a német színházi vállalkozók, kottakiadók és filmesek megtudták, hogy a Maya és a Manolita című operettek szerzője a német fővárosban tartózkodik, együttesen díszvacsorát adtak tiszteletére. A banketten Fényes Szabolcsot a német zenei élet és filmvilág számos kitűnősége ünnepelte
– számolt be az eseményről az Erdélyi Lapok 1932. december 1-jei száma. A cikk tanúsága szerint Fényes Szabolcs nevét Berlinben elismeréssel fogadták, ami fontos lépést jelentett számára a nemzetközi ismertség felé. A második világháború éveiben és azt követően újra Magyarországon teljesedett ki művészete. 1942 és 1949, majd 1957 és 1960 között a Fővárosi Operettszínház igazgatójaként is maradandót alkotott. Eközben 1949 és 1957 között a Vidám Színpad zenei vezetőjeként is meghatározó szerepet játszott a hazai színházi életben.
Nagyváradhoz élete során többször is visszatért – nemcsak emlékeiben, hanem személyesen is. A város iránti kötődését nemcsak származása, hanem a családi kapcsolatok és a fiatalkori élmények is táplálták. Egyik látogatása alkalmával még szülőházát is felkereste, amely ma már emléktáblával őrzi nevét.
Fényes Szabolcs rendkívüli munkabírással alkotott: több mint százharminc film zenéjét jegyezte, köztük olyan ikonikus alkotásokét, mint az Ida regénye, a Mici néni két élete vagy az Utószezon. Emellett mintegy 600–700 dalt írt, amelyek közül számos örökzölddé vált: Mindig az a perc, Fogj egy sétapálcát, Nemcsak a húszéveseké a világ – mind-mind generációk közös emlékei.
Fényes Szabolcs 1986. október 12-én hunyt el Budapesten, 74 éves korában.
Fényes Szabolcs emlékezete
Fényes Szabolcs pályafutását, művészetét és emberi hitvallását talán a róla szóló egyik legkorábbi megemlékezés foglalta össze a legszebben. A Népszava 1986. október 13-i számában így írták meg halálhírét:
Vasárnap, 74 éves korában, szívroham következtében meghalt Fényes Szabolcs zeneszerző, Erkel-díjas kiváló művész. Nemrégiben még terveiről beszélt az újságíróknak: a Bozzi úr készülő televíziós változatáról, s Az ördög nem alszik című vígjáték mellé komponálandó víg, pajzán daltervekről. (…) A tervek most már tervek maradnak. Fényes Szabolcs, a könnyű dallamok mestere, nem élhette meg hetvenötödik születésnapját.
A nekrológ nemcsak a zeneszerző halálát rögzítette, hanem egész életművének lényegét is megfogalmazta:
Fényes Szabolcs hosszú pályafutása alatt csak arra vágyott, hogy szép, kellemes, derűt fakasztó dalokat komponáljon a közönségnek, olyan dalokat, amelyeket dúdolhatnak az emberek, az utcán, a konyhában, a fürdőszobában és egymás fülébe, a Margitszigeten. S kell-e ennél teljesebb, egyszerűbb, s szebb életprogram?
Zenéje egyszerre volt közvetlen és gazdag, könnyed és érzelmes. Művei nem csupán a színpadokon és a vásznakon éltek tovább, hanem a mindennapok részévé váltak – épp úgy, ahogy ő maga kívánta.
Fényes Szabolcs emlékét Nagyváradon a színházi élet is ápolja. Halálának harmincadik évfordulóján, 2016 szilveszterén a Szigligeti Színház műsorra tűzte első nagy sikerét, a Maya című revüoperettet. Az előadással nemcsak a zeneszerző kiemelkedő pályafutása előtt tisztelegtek, hanem az ő örökségét is új életre keltették: a történet a 20. század eleji Párizs és Tanger hangulatát idézte meg, miközben olyan jól ismert slágerek szólaltak meg, mint a Szeretnék egyszer kicsit boldog lenni, az Itt a lux, itt a luxusvonat vagy a Van neki, na mije van neki. Az előadás célja az volt, hogy méltó módon ünnepeljék a nagyváradi születésű zeneszerzőt.
2023 májusában a Szigligeti Színház bemutatta a Csinibaba színpadi változatát, amely az 1960-as évek világát idézte meg, és amelyben Fényes Szabolcs több ismert dala is felcsendült. Az előadás egyik zenei vezetője Suba Sándor volt, aki zenetanárként, gitárművészként és zeneszerzőként a Debreceni Rocksuli alapító oktatója, a Debreceni Gitárkvartett tagja, valamint több szakmai díj, köztük a Magyar Köztársasági Érdemkereszt ezüst fokozatának kitüntetettje.
Suba Sándor Fényes Szabolcs életművének jelentőségéről fogalmazta meg gondolatait:
Fényes Szabolcs dalai kétségkívül kiemelkednek az ötvenes-hatvanas évek magyar könnyűzenéjéből. Jelentős amerikai hatások érték, főként rádióadásokból vagy lemezek révén, ami abban az időben nem volt olyan könnyen elérhető. Zenéjében erősen jelen van a jazz alapú hangzásvilág, a gazdag harmóniakezelés, amely akkoriban meghatározó volt a magyar könnyűzenében is. Hangulata talán leginkább Cole Porter izgalmas világához áll közel. Nagyon intelligens zenéje van: nem sablonokban gondolkodik, hanem minden dalban egyéni karaktereket teremt. Tudta úgy használni a zenei nyelvet, hogy az sajátosan beazonosítható maradt – különösen azok számára, akik valamennyire jártasak a zene világában. Ha ezeket a dalokat nem magyar nyelven írta volna meg, akár világhírű is lehetett volna.
Fényes Szabolcs életműve a magyar könnyűzene történetének meghatározó része. Munkásságát ma is számon tartják, dalai és színpadi művei továbbra is jelen vannak a magyar kulturális emlékezetben.