FRISSÍTVE| Nagyvárad vendége volt Csuja Imre, a Halhatatlanok Társulatának tagja

Pap István

Az egyik legkedveltebb magyar színész, Csuja Imre látogatott Nagyváradra, akinek életútjával egy hangulatos beszélgetés keretében ismerkedhettek meg a Fix rendezvényterembe látogató érdeklődők. A művész beszélgetőtársa Botházy-Daróczi Réka, a nagyváradi Lilliput Társulat vezetője volt, aki a beszélgetés elején felelevenítette, hogy Csuja Imre gyakorlatilag minden díjat megkapott, amit magyar színész kaphat, 2024-ben beválasztották a Halhatatlanok Társulatába is. Csuja Imre a számos kapott elismerés közül a Páger Antal- és a Gábor Miklós-díjat emelte ki, mert ezek, mint mondta, nem várt díjak voltak, és meglepte, egyben meghatotta őt, hogy ezeket odaítélték neki. 

Az előadóművész karrierje négy részre osztható, mondta Botházy-Daróczi Réka: a versmondói, a színészi, a filmszínészi és a szinkronszínészi tevékenységre, és a beszélgetés során a karrier mind a négy szegmensére kitértek. Csuja Imre felidézte, hogy nagyanyjának köszönhetően ötéves korában kezdett el verseket tanulni, majd amikor már tudott olvasni, könyvekből is tanult költeményeket, amelyeket aztán el is szavalt a felnőtteknek. „Összegyűltek harminc-negyvenen egyik vagy másik szomszédnál, és amikor az emberek kifogytak a pletykából meg a kukoricamorzsolásból, akkor mindig azt mondták, hogy »Imi, mondj egy verset!« Ott tapasztaltam meg először, hogy mi az, hogy ilyen sok ember rám kíváncsi, egy kisgyerekre. Itt vettem észre azt, hogy mi az a csönd, mi az, hogy szipognak, vagy hüppögnek, vagy mosolyognak, vagy esetleg nevetnek egyet. Később megtanultam az iskolában, hogy ez volt a katarzis” – fogalmazott Csuja Imre. Ezután felidézte, hogy az Imi, mondj egy verset! című egyéni műsora meglepő módon egy bábelőadásból bontakozott ki. Bereczki Csilla akkor még bábrendező szakos hallgató kérte fel őt arra, hogy bábelőadás formájában adja elő Babits Mihály Jónás könyvét. A produkciót Magyarország összes bábszínházába meghívták, majd miután az előadás kifutott, Csuja Imre önálló estet szerkesztett, melynek egyik részét képezte a Jónás könyve, másik részét pedig Ady Endre-, József Attila-, Petőfi Sándor-, Kosztolányi-költemények tették ki. 

Csuja Imre megosztotta a közönséggel sajátos szövegtanulási technikáját is: mivel utál magolni, a megtanulandó szöveget kézzel lemásolja, és annyiszor írja le, amíg nem rögzül az emlékezetében. Elárulta, hogy ötvenéves korában sztrókot kapott, de szerencsére meggyógyult, a betegség nem hatott ki sem a tanulási képességére, sem a mozgására. A gyógyulásáért hálából a kórházban, ahova be volt utalva, előadott az orvosoknak egy Imi, mondj egy verset! műsort.

Színház és szinkron 

Csuja Imre közel negyven éve tartó színművészi pályáját mintegy 130 bemutató fémjelzi. A színművészeti egyetem elvégzése után volt a Pécsi Nemzeti Színház, a debreceni Csokonai Színház, az egri Gárdonyi Géza Színház tagja. 1990-től négy évet töltött a fővárosi Arany János Színházban, majd tíz évig szabadfoglalkozású művészként dolgozott. Elmondta: megfogadta azt a tanácsot, miszerint a kezdő színész ne süppedjen bele a kezdeti sikerekbe, hanem mindig próbáljon ki valami újat, ezért is váltott viszonylag gyakran társulatot. Kifejtette, hogy számára nagyon tartalmas volt a szabadúszó korszaka, nagyon sok helyre hívták játszani, például a József Attila és a Katona József Színházba. Ez utóbbi teátrumban szerepelt Egressy Zoltán Portugál című darabjában, melyet húsz év alatt 440 alkalommal vittek színpadra, ez lett a Katona József Színház történetének legtöbbet játszott előadása.

Szintén szabadúszó színészi korszakában kezdett el szinkronizálni. Kisebb szerepek után megkapta első főszerepét: a Quo Vadis című filmben a Nerót játszó Peter Ustinov hangját kellett magyarítania, ami olyan jól sikerült, hogy ezt követően futószalagon kapta a szinkronfőszerepeket. Tízévnyi szabadúszó lét után 2004-ben újabb korszakhatár következett Csuja Imre karrierjében. Mácsai Pál megkérdezte őt, hogy szeretne-e az induló budapesti Örkény Színház alapító tagjává válni. „Kérek egy kis gondolkodási időt” – válaszolta Csuja Imre Mácsai Pálnak, aki ezt mondta neki: „Ez csak természetes”. Majd három másodperc után jött Csuja Imre felelete: „Igen”. Az Örkény Színház tagjaként is számos nagyszerű szerepet játszott el, és ekkortól kezdték el odaítélni neki a rangos elismeréseket – Jászai Mari-díj (2005), Érdemes Művész (2010), Kiváló Művész (2018) – valamint a már említett Páger Antal- és Gábor Miklós-díj. A művész elmondta, hogy nyugdíjba vonult, de a társulatot nem hagyja el. Egy évig ugyan nem vállal új szerepeket, de a régieket tovább játssza.

Film és magánélet 

Az est utolsó részében Csuja Imre filmes karrierjéről folyt a beszélgetés. És volt is miről beszélni, hiszen több mint kilencven alkotásban játszott, és bár a magyar színpadi világ egyik legjelentősebb színésze ő, a legnagyobb ismertségét mégis az olyan közönségkedvenc filmekben nyújtott alakításainak köszönheti, mint A mi kis falunk vagy az Üvegtigris. Ezeknek a filmeknek a nyomán vált sztárrá, akit mindenhol felismernek az emberek. Kérdésre válaszolva elmondta, hogy érzése szerint Janisch Attila Hosszú alkony című alkotása volt az, amelyik beindította a filmes karrierjét. 

Az est legvégén magánéletéről is beszélt Csuja Imre. Szintén Botházy-Daróczi Réka kérdésére válaszolva elmondta, hogy feleségével (Árvay Zsuzsa szinkronszínésznő – szerk. megj.) több mint negyven éve élnek házasságban. „Ő nemcsak a feleségem, hanem a legjobb barátom is” – fogalmazott a színész. Súlyos családi tragédiákat kellett átvészelniük, két gyermekük is tragikus körülmények között hunyt el. „Elvesztettük két fiunkat, ami miatt én és a feleségem nem szétváltunk, hanem még jobban összekovácsolódtunk. Nekünk nem volt szabad összeomlani, és ma már azért nem omolhatunk össze, mert van négy csodálatos unokánk” – mondta Csuja Imre, a fájdalom mellett kiemelve a családi boldogságot is. Az unokáinak általában verseket szaval, „de a papagájt is megtanítottam az Anyám tyúkjára” – jelentette ki a színész, nagy derültséget váltva ki a közönségből. A tartalmas est során Csuja Imre elszavalt néhány verset is, a beszélgetés végén pedig a Szózatot mondta el, tekintettel arra, hogy egy nappal a március 15-i nemzeti ünnep előtt került sor a váradi eseményre.