Bajban van a bihari oktatásügy

Pap István

Az idei évi érettségi és országos felmérő eredményeinek az elemzése volt a fő témaköre a szerda délelőttre összehívott Bihar Megyei Prefekturai Kollégium ülésének. A prefektúra nagyváradi székhelyén tartott megbeszélésen Horea Abrudan, megyei főtanfelügyelő ismertette az állami intézmények megyei vezetőivel a legfontosabb tudnivalókat, különös hangsúlyt fektetve a negatív tendenciák bemutatására. Elmondta, hogy bár magas volt Bihar megyében a részvételi arány a nyolcadik osztályos diákoknak tartott országos felmérőn, a részvétel mégis elmarad az országos átlagtól, csakúgy mint az átmenési arány, azaz Bihar megyében arányaiban kevesebb nyolcadikos diáknak sikerült a felmérő az országos átlaghoz viszonyítva. Ennél is nagyobb probléma az a különbség, ami a városi és a falusi iskolák között mutatkozik meg, előbbiek ugyanis sokkal jobb eredményekkel büszkélkedhetnek az országos felmérőn. Az is gyakori eset, ezért feltűnő, hogy a falusi iskolában azok a diákok, akik 7-es, 8-as átlagokkal végzik el a négy általános iskolai osztályt, az országos felmérőn épphogy csak átmennek, vagy megbuknak. Ez Abrudan szerint azt bizonyítja, hogy a tanárok a négy év alatt nem objektíven mérik fel a gyerekek tudását, túl engedékenyek velük szemben, ami szerinte egyáltalán nem segíti a gyerekeket az előmenetelben és a tudás megszerzésében.

A legaggasztóbb jelenség azonban az iskolaelhagyás. Elmondta, hogy egy tanév alatt 840 olyan diák tűnt el a Bihar megyei oktatási rendszerből, akik számára pedig még kötelező lenne a továbbtanulás. Hozzátette, hogy az iskolaelhagyás jelensége főként a hátrányos helyzetű gyerekek körében tapasztalható, alapvetően a roma családok gyermekei, illetve azok a fiatalok hagyják el az iskolát, akiknek a szülei külföldön dolgoznak. „Írásban fordulok majd az iskolákhoz és a polgármesteri hivatalokhoz is, mert az önkormányzatok szociális szolgálatainak érdeklődniük kell e gyermekek iránt. Nem hagyhatjuk, hogy évente ilyen jelentős számú diákot elveszítsünk” – jelentette be Abrudan, hozzátéve, hogy a tanfelügyelőségnek nincs kapacitása arra, hogy nyomon kövesse, mit csinálnak ezek a gyerekek a nyolcadik osztály elvégzése után.

Kifejtette, hogy azokban a falvakban, ahol az oktatás minőségét nem lehet felzárkóztatni a városokban tapasztalható szintre, ott összevonásokra lesz szükség, sőt, iskolákat kellene megszüntetni, és az ottani diákokat a közeli községekbe, városokba kellene szállítani, ahol nem szimultán osztályban, hanem korosztályuknak megfelelő osztályban tanulhatnának tovább. Később azonban megjegyezte, hogy vékony a határvonal a segítő szándék és az ártás között, hiszen mint mondta, a múltban már történtek iskolabezárások, aminek az lett a következménye, hogy az érintett gyerekek nem mentek többé iskolába.

Harangkongatás

A prezentációk meghallgatása után a többi közintézmény vezetője általában nem szokott hozzászólni a prefektúrai kollégiumi üléséken, ezúttal azonban szót kért Békési Csaba, a Bihar Megyei Foglalkoztatási Ügynökség vezetője, aki megkongatta a vészharangot: szerinte a megyében tapasztalható munkaerőhiány, az alacsony bérezés, a szakképzett munkavállalók hiánya mind az oktatás hiányosságaira vezethető vissza. „Ha ma a szakképzett munkaerő hiányára, a bihari vállalkozások alacsony hozzáadott értékére, az országos átlag alatti bérszintre, az egy főre jutó GDP-re panaszkodunk, mindezek nagyrészt ezekből az oktatási problémákból fakadnak” – fogalmazott Békési, majd hozzátette: „Ha nem történik meg az oktatási rendszer átszervezése, akkor mindannyian szenvedni fogunk”. Dumitru Țiplea prefektus azt követelte Békésitől, hogy megoldási javaslatokkal álljon elő. Az igazgató erre azt válaszolta, hogy nem egyetlen intézmény, hanem az egész állami, közigazgatási apparátus közös felelőssége és érdeke az oktatási rendszer jobbítása. Țiplea elmondta, hogy „a szimultán tanulás a román oktatás rákfenéje”, ezért meg kellene szüntetni azokat az osztályokat, amelyekben különböző életkorú gyerekek tanulnak közösen. Horea Abrudan is előállt egy javaslattal, ami szerinte növelné az oktatás minőségét: a tanárok nem az oktatási rendszer, hanem egy konkrét iskola kinevezett oktatói kellene, hogy legyenek. Ha ez így lenne, akkor a tanárok sokkal inkább érdekeltek lennének abban, hogy az iskolában jobb oktatás legyen, és akkor nagyobb érdeklődést mutatnának minden diákjuk iránt.

Líceumok

Az ismertető során Horea Abrudan szóvá tette azt is, hogy vannak a megyében olyan elméleti líceumok, amelyek falvakban működnek és nagyon gyenge eredményeket mutattak fel az idei érettségi során. „El kellene gondolkozni azon, hogy továbbra is elméleti líceumok legyenek azok az intézmények, ahol ilyen gyenge az átmeneteli arány” – fogalmazott a megyei tanfelügyelő. A prefektúrai kollégiumi ülés után megkérdeztük Horea Abrudant, hogy szerinte mit kellene tenni az alapvetően falusi környezetben működő elméleti líceumokkal. Elmondta, hogy vissza kellene térni a korábbi években volt állapothoz, mikor azok az iskolák gimnáziumok voltak, azaz a jobbára évfolyamonként egy líceumi osztályt meg kellene szüntetni, és a diákokat a legközelebbi középiskolába kellene buszoztatni. Robogányt említette példaként, ahol nincs középiskola, az ottani gyerekek Belényesbe, illetve Vaskohsziklásra járnak középiskolába. „Közúti infrastruktúránk van, iskolabuszaink vannak és még több lesz. Azt hiszem célszerű lenne, ha a gyerekeket olyan iskolák felé irányítanánk, ahol van teljesítmény” – jelentette ki. Példaként említette Nagybáródot, ahonnan az élesdi elméleti líceumba kellene irányítani a középiskolás korú gyerekeket. Hozzátette, hogy az elmúlt években megfigyelhető az, hogy egyre több jó képességű diák megy szakközépiskolába, tehát szerinte akár az is megoldás lehetne, ha a rosszul teljesítő falusi elméleti líceumokat szakközépiskolákká alakítanák át. Ez persze nem menne egyik napról a másikra, hiszen falusi szakiskolákat csak vállalkozásokkal közösen lehetne létesíteni, jegyezte meg, „és sajnos kétlem, hogy Barátkán vagy Nagybáródon létre lehetne hozni ilyen partnerséget magánvállalkozásokkal” – tette hozzá. Felhívta a figyelmet arra is, hogy sok szülő ódzkodik attól, hogy gyermekét a lakóhelyüktől pár kilométeres távolságra járassa iskolába, pedig Nyugaton ez nagyon elterjedt és bevett dolog. Hozzátette, hogy a jogi hátteret is úgy kellene alakítani, hogy az efelé a megoldás felé vezessen anélkül, hogy szükség lenne még a szülők meggyőzésére. Végezetül elmondta azt is, hogy az iskolaösszevonások és megszüntetések tekintetében a kisebbségi nyelvű oktatási intézményeket speciális elbánásban kell részesíteni.