Kamarazene csellóra, nagybőgőre és humorra

Pap István

Négy tehetséges és szimpatikus fiatalembert ismerhetett meg a váradi közönség szombaton este: a Prague Cello Quartet tagjai azon kívül, hogy rangos konzervatóriumokban képzett muzsikusok, humorral is meg vannak áldva, amiből nemcsak, hogy ízelítőt adtak szombat esti koncertjükön, hanem a humor közel egyenrangú eleme volt a zenének a produkciójukban – akár zenei stand up comedynak is lehet nevezni az általuk űzött műfajt. A filharmónia lényegében teltházas koncerttermében a Jézus Krisztus szupersztár című musical egyik betétdalának (Heaven in Their Minds) áthangszerelt verziójával indítottak, és már itt meg kell jegyezni, hogy az együttes nevétől eltérően a kvartettben csak három csellós van, a negyedik pedig a nagybőgős. A fő showman, a zenekarvezető Jan Zvěřina mondta az átvezető szövegek zömét, de az együttes mindegyik tagja – Štěpán Švestka, Michal Haring és Tomáš Otevřel – megragadta olykor az alkalmat, hogy megcsillogtassa humorát. Az előadók közvetlen, barátságos emberek voltak, ennek ellenére én mégis inkább hallgattam volna valamivel több zenét, mert muzsikálni mégiscsak jobban tudnak, mint humorizálni. Engem azok az átvezető szövegek terheltek le egy kissé, amelyeknek semmi közük nem volt az éppen következő zeneműhöz, például amikor Michal Haring kifejtette, hogy mi a hasonlóság és a különbség közte és Lenonardo di Caprio között, vagy amikor Štěpán Švestka a vonók áráról értekezett, de az kétségtelen, hogy minden alkalommal sikerült megnevettetniük az angol nyelvet értő közönséget. A koncerten a komolyzenét Antonin Dvorak Humoreszkje és Dmitrij Sosztakovics Prelúdium két csellóra és zongorára című, csodálatos szépségű kompozíciójának négy vonósra átírt verziója képviselte, a jazzes hangulatot Django Reinhardt Belleville című számának átiratával teremtette meg a négyes.

Játék, zene, geg

Jan Zvěřina román nyelven vezette fel azt a játékot, amelyben a közönségnek kellett kitalálnia, hogy melyik videójáték zenei témáját dolgozták fel. A kompozíció elhangzása után az Angry birds volt az első felvetés a közönség részéről, de valójában a Bad Piggies témája hangzott el. Ezt követően igazi slágerdarabok következtek: az I Dreamed a Dream A nyomorultak című musicalből, a Roxanne tangója a Moulin Rouge című filmből, valamint a Ponyvaregény főcímdala. Majd elővezették a saját megfogalmazásuk szerint a világ legocsmányabb zenéjét, amit egy kortárs, 21. századi kompozícióként konferáltak fel. Ez egy alig egyperces zenei geg volt, amelyben furcsa hangokat csaltak ki a hangszerükből, Tomáš Otevřel bőgős például egy ronggyal törölgette a húrokat, és a többiek sem szokványos módon kezelték hangszereiket, de az egésznek valóban volt egyfajta kortárs zenei kakofónikus jellege. Miután mindenki jót nevetett ezen is, jött a háromszámos finálé: a Queen együttes Somebody és Bohemian Rhapsody című slágereinek, valamint az Operaház fantomja musicalnek a nyitánya. A közönség nagy ovációval köszönte meg a produkciót, amit az együttes a Monti csárdás virtuóz előadásával hálált meg. Ezt követően újabb vastaps zúgott fel, de furcsamód a konferanszié nem engedte a közönséget kedvére ünnepelni, az együttest pedig ünnepeltetni magát, mintegy belefojtotta a tapsot a hallgatóságba, pedig a nézők érezhetően szívesen tapsoltak volna még a négy művésznek annak reményében is, hogy hátha színpadra lépnek még egyszer.