Virágokat áldottak Casciai Szent Rita emléknapján

Ciucur Losonczi Antonius

Az elmúlt évek hagyományainak megfelelően Casciai Szent Rita szerzetesnő, a reménytelen ügyek védőszentjének napján, május 22-én, szerdán este ünnepi szentmisét tartottak a nagyvárad-olaszi Barátok templomában. Elmélkedésében Szabó Ervin plébános úgy fogalmazott: „Szent Rita a lehetetlen helyzetekben a segítségünkre van. Amikor elcsüggedünk, és azt gondoljuk, hogy nincs remény, megmutatja, hogy mindig van kiút. Ezekben a helyzetekben különös pártfogónk és szószólónk. Az ő élete is lehetetlen vállalkozásnak tűnt, hiszen szerzetesnő akart lenni, de a szülei kényszerházasságba hajtották. Bár a férje egy durva ember volt, az ő imáinak hatására megváltozott. Később pedig mégis apácaként halt meg Szent Rita”.

A szentáldozás után a Szent László Római Katolikus Teológiai Líceum tanulói (Jakab Johanna, Kerecsenyi Debóra, Varga Ildikó, Rejtő Lóránt és Czirják Kristóf) az Umbria gyöngye, a fájdalom szülte érték címmel vetítést és felolvasást tartottak. Az előadás során a diákok megidézték Szent Rita életének jelentős pillanatait, kiemelve különleges lelkiségét, felkészítő tanáraik Benedek Ramóna, Mátyási Fischer Enikő és Zalder Éva voltak.
Ezt követően Szabó Ervin megáldotta a rózsákat és egyéb virágokat, melyeket haza lehetett vinni. Amikor ugyanis Rita megbetegedett, és jöttek látogatóba a rokonai, azt kérte tőlük: hozzanak neki egy rózsát a szülei sírjáról. Noha január volt, mégis találtak rózsát, Rita pedig kérte Jézust: „Add, hogy legalább egy tüske a töviskoronádból megsebezzen engem!” Óhaja teljesült: kapott egy sebet a homlokára, mely folyamatosan vérzett és fájdalmat okozott neki, de ő örömmel szenvedett. Betegségei, a böjtölések és a munka végül fölemésztették erejét, utolsó éveit ágyhoz kötötten töltötte. 1447. május 22-én hívta át Isten az örök boldogságba – magyarázta a tisztelendő.