Terror volt, terror van, de több ne legyen

Mátyássy Attila

Tudom, ez nem a reklám helye, mégis tollat ragadok abból az alkalomból, hogy ma erről lesz szó egy váradi rendezvényen. Ennek a nemkívánatos, lopakodó, egyre gyakoribb jelenségnek a figyelmeztető bemutatására kerül sor ma szavahihető, a történelmi hátteret jól ismerő személy előadásában. Schmidt Máriáról, a Terror Háza Múzeum főigazgatójának érkezése Thomas Mann német író, költő budapesti látogatását juttatja eszembe, amit József Attila örökített meg 1937-ben Thomas Mann üdvözlése c. költeményében. Ebben teszi fel a kérdést a költő: „s mi borzadozva kérdezzük, mi lesz még”. A vers megírását követően eltelt két év és megkezdődött a hat évig tartó „villámháború” (Blitzkrieg). Azoknak a táborába tartozom, akik a történelem ismétlődését vallják. Más szereplőkkel, más motivációval, de mindig ugyanazzal a céllal: uralkodni mások fölött, elvenni javaikat.

Mai zavaros világunk puskaporos légkörében nem árt, ha tudjuk, milyen sors vár ránk, ha nem vagyunk észnél. A szolidaritás álarca mögé bújtatott háborúpárti stratégia sokasága leselkedik ránk, amelyek a terrort is magukba rejtik, akkor is, ha másképp – néha szirénhangon – tüntetik fel. Ami a terror bármilyen formáját illeti, mi csak szenvedő alanyok, áldozatok lehetünk. A háborúból nem kérünk. Nem hiányzik egy újabb Mohács vagy Auschwitz.

Hogy milyen lesz egy újabb világháború, amely a világhálón, a médiában már javában tart, azt nem tudjuk. Albert Einstein sem tudta, aki nem volt egy buta ember. A hidrogénbomba sikeres próbája után kérdezték tőle, milyen eszközökkel zajlik le a 3. világháború, amire ez volt a válasza: „azt nem tudom, de a negyediket botokkal fogják vívni.” Ha ugyan marad még élő ember. Jelenleg térségünkben két tábor kötélhúzása zajlik, mi vagyunk kevesebben, a béke oldalán. Ráadásul egyik szövetségesünket, Robert Ficot a szó szoros értelemében kilőtték mellőlünk. Mi ez, ha nem terror?

Ami pedig e sorok megfogalmazóját illeti, némi ízelítőt a terror fizikai és pszichikai módszeréről magam is megtapasztaltam sok társammal együtt. Az '56-os forradalom és szabadágharc vérbe fojtása után a megtorlás évei következtek. Közel egy évi vizsgálati fogság után 1961-ben a román hadbíróság több mint 550 év kényszermunkában letöltendő fegyházbüntetést szabott ki összesítve a Szabadságra Vágyó Ifjak Szervezetének tagjaira. Már csak néhányan vagyunk, hírmondónak. A múltat ismerni kell, hogy legyen jövőnk.