Klasszikus versek kavalkádja

Pap István

Mint kedves, régi ismerőst köszöntötte a váradi közönség Csuja Imrét, az egyik legkedveltebb magyarországi színművészt, holott egyéni esttel – emlékezetem szerint legalábbis – még nem szerepelt Nagyváradon. Ez az érzés inkább az előadó ismertségének köszönhető, hiszen számos népszerű magyar filmben volt látható, és szinkronszínészként is az egyik legtöbbet foglalkoztatott művész, aki még nálánál is sokkal ismertebb versekkel indította kedd esti műsorát a Partiumi Keresztény Egyetem dísztermében. Az Anyám tyúkjával és a Családi körrel kezdett, majd a Szózat, a Nem tudhatom és az Eszmélet című költemények következtek egyhuzamban, cím, költő felkonferálása nélkül, ezzel mintegy egységes gondolati szálra felfűzve a verseket. A klasszikus költeményekből álló szekció Kosztolányi Dezső Bús, szomorú dalával zárult. Ezt követően mintegy átvezetésként a második szekcióhoz, amelyben Ady Endre-verseket szavalt, Csuja Imre saját életéről mesélt. Felidézte, hogyan kezdődött 4-5 éves korában a vers iránti vonzalma, illetve elmesélte pályaválasztásának a történetét is. Majd következtek az Ady-versek gyors egymásutánban: Az Úr érkezése, Krisztus-kereszt az erdőn, Az Isten balján, A fiam bölcsőjénél, A Gare de l’Esten, Az Ős Kaján, Dal a rózsáról, Őrizem a szemed. Az est harmadik részében Babits Mihály elbeszélő költeményét, a Jónás könyvét hallhattuk a művésztől.

Csuja Imre a költeményeket hiba nélkül, tiszta, könnyen érthető dikcióval szavalta el, mégis egyfajta hiányérzet maradt bennem az est végére, mert a szavalatok ritkán lépték túl a versmondás kereteit, miközben én arra számítottam, hogy a költemények hangulatának, üzenetének átformáló ereje fog visszatükröződni a művészi előadásból. A Partiumi Magyar Művelődési Céh és a Borostyán Produkció szervezésében megtartott est támogatója a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. volt.