Egy életút versben elmesélve

Pap István

Meglehetősen kevés érdeklődő jött el csütörtök este a bábszínházba, ahol pedig olyan jeles művészek léptek fel, mint a Radnóti-díjas Lutter Imre és a Kossuth-díjas Jávori Ferenc. Az előadást megelőző rövid köszöntőjében Meleg Vilmos, a Festum Varadinum kuratóriumának az elnöke elmondta, ennek egyik oka lehet az, hogy sok esemény zajlik a Varadinum keretében és vannak, akik nem tudnak átérni egyik helyszínről a másikra. Mindenesetre akik ott voltak, minden bizonnyal nem bánták meg a találkozást Lutter Imrével, a versek rajongójával, aki minden lehetőséget és módozatot megragad arra, hogy a költészetet népszerűsítse. Ennek a célkitűzésnek a megnyilvánulásai többek között a különböző verses összeállításai, melyek közül most a Kossuth-díjas Jávori Ferenccel közösen előadott Pest, szabadság, szerelem című zenés verselőadását mutatta be a váradi publikumnak.

A műsorban a vers volt az úr, a zene és néhány kellék pedig volt a cifra szolga; az elhangzó szövegek egy életsorsot rajzoltak ki a gyerekkortól kezdve a szerelemgőzös ifjúkoron és a magánéleti megállapodottságot kereső férfikoron át a közéleti szerepvállalásig és végül az öregség megnyugvásáig. Az életkorszakokat zenei betétekkel részekre csoportosító előadás első részében a gyerekkort idézték meg különböző költemények segítségével, de egy Örkény egyperces is helyet kapott benne, illetve Lutter Imre énektudását is megcsillogtatta a Ha én gazdag lennék című musicalsláger eléneklésével. A második rész központi témája a szerelem volt, illetve a férfi-nő viszony különböző aspektusait érzékeltette egy-egy költeménnyel, melynek mondhatni szükségszerű végpontja volt a házasság. Ebben a szekcióban Ady Endrének az Áldásadás a vonaton című verse volt a leghatáskeltőbb szöveg, míg Gregory Corso Házasság című költeménye egy darabnyi amerikai életérzést csempészett az alapvetően pesties hangulatú előadásba.

A következő részben a megházasodott, immár férfivé érett ifjú közéleti szerepvállalását jelzi a Szabadság, szerelem című Petőfi Sándor vers, melyet Az apostolból vett részlet és A székelyekhez írt Petőfi-költemény követett. Az életút, illetve az európai ember sorsának összegzéseként értelmezhető az utolsó szekcióban elhangzott két József Attila-költemény, a Levegőt! és a Thoms Mann üdvözlése. Dramaturgiailag hatásos lezárásként pedig Kosztolányi Dezső Boldog, szomorú dala, valamint Radnóti Miklós Nem tudhatom című verse következett. Érdekesség, hogy pár nappal korábban Csuja Imre versmondó műsorában is egymás mellett hangzott el ez a két költemény. Az estet Vámosi János Járom az utam című dalának eléneklésével zárta Lutter Imre, aki átéléssel, megjelenítő erővel közvetítette a költeményeket, Jávori Ferenc pedig diszkréten kísérte fellépőtársát, a zongorajátékkal kiteljesítve a versek által keltett hangulatot.

Minden vers vers?

Lutter Imre versrajongásának jeleként értelmezhetjük azt, hogy mindent készséggel befogad, illetve továbbad, ami versnek mondja magát, és ebben a törekvésében olykor esztétikai, minőségi kritériumok sem befolyásolják. Én legalábbis ezzel magyarázom azt, hogy a Pest, szabadság, szerelem összeállításban Karinthy Frigyes, József Attila, Kosztolányi Dezső, Weöres Sándor, Petőfi Sándor, Tóth Árpád, Juhász Gyula, Szilágyi Domokos versei mellett diákvers, és olyan költemények is helyet kaptak (utalok itt például Turczi István és Ratkó József egy-egy versére), melyek az Esti sugárkoszorú, a Levegőt!, a Boldog, szomorú dal, a Nem tudhatom stb. közé beválogatva erősen kilógtak a sorból, mert könnyebben érzékelhetővé vált, hogy nem közelítik meg költészetünk gyöngyszemeinek kiemelkedő esztétikai értékét. Az est kapcsán a felfedezés öröméről tehát nem beszélhetünk, de kárpótolt minket az összhatás és a profi előadásmód.