Nem indokolt teljesen felszámolni a papíralapú levelezést

Ciucur Losonczi Antonius

A meghívott Grózsmik István, a Magyar Posta Zrt. logisztikai és üzemeltetési igazgatóságának vezetője, illetve Csombok László csoportvezető volt. Az érdeklődőket Szabó Géza, a Romániai Magyar Közgazdász Társaság (RMKT) nagyváradi szervezetének elnöke köszöntötte.

Grózsmik István, a Magyar Posta Zrt. logisztikai és üzemeltetési igazgatóságának vezetője egyebek mellett beszélt arról, hogy több mint 150 éves múltra tekint vissza az általa képviselt intézmény. Ugyanis az 1700-as évek közepétől együttesen működött az osztrák és a magyar posta, s a kiegyezéskor jött létre a Magyar Királyi Posta. Érdekességként Grózsmik István megemlítette: az egész világra kétfajta postai „vonulat” jellemző, az egyik francia, a másik osztrák eredetű. Az egykori Osztrák–Magyar Monarchia területén hasonló technológiát alkalmaztak, így például egy erdélyi román postás még napjainkban is hamar feltalálná magát Magyarországon. A másik „irányultság” Franciaországban, és az egykori gyarmatain terjedt el. Így lett a modern posta nyelvezete francia, technológiája pedig osztrák, magyarázta a szakember.

A meghívott arra is kitért, hogy a levelezőlapot mint nyilvános üzenetküldő formát nagyobb távolságra, közösen fejlesztette ki az osztrák és a magyar posta. Szintén magyar világszabadalom a levélszekrény is, melyet megjelenésekor naponta négyszer is kiürítettek, aztán idővel egyre több lakosra jutott egy-egy belőle. Mostanság Budapesten kevesebb mint száz levelesládát lehet találni, és inkább csak a turisták által frekventált, vagy forgalmasabb helyeken, de az Andrássy úton azért még megőriztek egy, az 1980-as években oda kihelyezett nosztalgia levélszekrényt.  

Az Egyetemes Posta Egyesületet (UPU) húsz ország alapította 1874-ben. Manapság az ENSZ egyik tagszervezete, de az UPU-nak több tagja (196) van, mint az ENSZ-nek (193), hiszen például a Vatikán és Pápua-Új-Guinea csupán az előbbihez csatlakozott. Az utóbbi két évtizedben, az e-mail elterjedésével hatvan százalékkal csökkent a levélküldemények száma. A magánlevelezés szinte teljesen megszűnt, a képeslapok is eltűntek, csak a hivatalos levelezés tartja fenn ezt a rendszert. Emiatt is kénytelenek az állami posták mindenhol centralizálni és automatizálni a szolgáltatásaikat.

Azt is elmesélte Grózsmik István, hogy valamikor a kétezres évek elején, amikor a Keleti pályaudvar melletti postahivatalban lecserélték a régi bútorokat, előkerült egy távirat, melyet még a második világháborúban adtak fel. A címzettje már nem élt, de a családjának továbbították – tudomása szerint ez volt a leghosszabb idő, hogy magyar területen el volt kallódva egy feladott levél. Ha a trend folytatódik, a papíralapú levelezés teljesen elsorvad, ami az előadó szerint nem lenne szerencsés. Elhangzott az is: az infrastruktúra miatt is célszerű, hogy béke legyen, hiszen háborús időkben valaki „két perc alatt lekapcsolhatja a netet, és akkor az elektronikus levelezésnek annyi”, figyelmeztetett a szakember.