Mátraverebély-Szentkútra zarándokoltak a székesegyházi plébánia hívei

Ciucur Losonczi Antonius

Száz zarándok indult el reggel 8 óra körül két busszal a Kanonok sor mellől, s velük tartott Oláh Gabriella kántor, valamint Gyenge Béla almásfegyverneki plébános is. Ezt megelőzően a székesegyházban megtartott szentmisével hangolódtak rá az útra a résztvevők. Pék Sándor arra hívta fel a figyelmüket, hogy az első zarándokok valójában a háromkirályok voltak, akik azzal voltak elfoglalva, hogy ők milyen személyes ajándékot vigyek Istennek. Tegyenek a váradi zarándokok is így, tanácsolta a tisztelendő, mert ez sokkal fontosabb annál, mint hogy mit kérnek tőle.

Az oda-vissza út fegyelmezetten, jó hangulatba telt, imaprogrammal. Ottani idő szerint délben érkeztek meg a hívek a magyar–szlovák határ közelében található nemzeti kegyhelyre, a szentmise szónoka és főcelebránsa Pék Sándor volt. Elmélkedésében beszélt arról, hogy a hagyomány szerint 1091–92-ben Szent László király ellenségei elől menekült, és egy szakadék fölé ért. Innen reménytelen volt a továbbjutás, de lovával ugratott egyet, és ekkor fakadt Mátraverebélyen az első forrás. A legenda mögött a magyar irodalom szép képe húzódik meg: László az új – vizet fakasztó – Mózes, aki törvényeivel keretet adott a magyarság életének, akárcsak Mózes a zsidóságnak. A XIII. század végétől aztán Mátraverebély falu temploma fokozatosan zarándokhellyé vált, amelyet egy későbbi földesúr, Verebélyi Péter erdélyi alvajda jelentős mértékben fejlesztett a XIV. század végén. Az újonnan épült gótikus templom 1400-tól a legnagyobb búcsújáróhelyeknek adott búcsúkiváltságokkal rendelkezett. Az első, írásban is rögzített gyógyulás a környékbeli török hódítás korai, zavaros időszakát követően a XVII. században történt, amikor egy verebélyi néma pásztorfiú egy patkónyomból vizet ivott a falu fölötti hegyen, és visszakapta beszélőképességét. A másik hagyomány szerint Szűz Mária jelent meg egy tölgyfa koronájában ennek a fiúnak, és az ő utasítására ivott a fa gyökerei között talált vízből.

Prédikációjában Mária hét fájdalmát egy nyolcadikkal egészítette ki a tisztelendő. Kijelentette, hogy a Szűzanya szívét tőr járja át amiatt is, mert évek óta nincsenek olyan fiatalok Váradon, akik elhivatottságot érezzenek arra, hogy katolikus papok vagy apácák legyenek. Imádkozni kell tehát azért, hogy minél több munkás legyen az Úr szőlőjében, és ez különösen a szülők, hozzátartozók feladata, felelőssége – hangsúlyozta az esperes.

Nagyböjti péntek lévén, az elfogyasztott ebéd húsmentes volt: hamis gulyás és túrós, tejfölös gombócok. Kellemes volt idő, úgyhogy a keresztutat is végigjárták a zarándokok, akik az ezt követően szabad program után lelkileg feltöltődve, hálatelt szívvel indultak haza.