Jazzmuzsikával várták a hétvégén az érdeklődőket a Posticumban

Pap István

A fesztivál első koncertjét március 7-én tartotta a David Yengibarian Trio, amely máris igen magasra emelte a mércét kiváló előadásával. A jazzben nem különösebben szokványos tangóharmonika, dob, basszusgitár felállás már így leírva is különösen hat, mert a tangóharmonikának ebben a műfajban egyedinek ható hangszíne van, ha pedig a hangszert olyan virtuóz kezeli, mint David Yengibarian, akkor az már egyediségében is tökéletes kombináció. A trió alapvetően balkáni folklórból táplálkozó improvizatív muzsikát adott elő. A művészek a lassú, merengő, lírai hangulatú muzsikát váltogatták a pergő ritmusú, táncos jellegű kompozíciókkal, és mindegyik szerzeményből átütött Yengibarian érzékeny, kifejező erejű játéka, amit Bata István basszusgitáros és Badics Márk dobos kiváló alapozása biztosított a ritmusszekcióban, de olykor-olykor ők is hangszeres szólókat improvizáltak. A közönség hálásan fogadta ezt a remek kezdőkoncertet.

Péntek

A programsorozat leghumorosabb koncertje címet adományozom a Kerub triónak, amelyik március 8-án este hat órától lépett fel. A Mizsei Zoltán szintetizátor, Ágoston Béla fúvós hangszerek és Keönch Farkas László dob felállású csapat egy hangutazásra hívta a közönséget, zenéjükben ugyanis nem a dallamok és a ritmusok dominálnak, hanem a hanghatások és a hangszínek, és ezeknek az összhangjából áll össze az olykor pszichedelikus hatású zenei folyamat. Ebből adódóan nem a jazz-re oly jellemző virtuóz improvizációkat vezettek elő, hanem mindent az összhangzásnak rendeltek alá. Muzsikálásukat gyakran énekhanggal kísérték, hangjukat mintegy hangszerként használva tették teljessé az összhatást. Mizsei László szintetizátoron kevert ki különös hangzásokat, Ágoston Béla pedig a megszokott szaxofon és klarinét mellett számos egzotikus hangszert is megszólaltatott.
Ágoston Bélához fűződik a legviccesebb zenei geg: az egyik szerzemény elején egy kistáskából sorra szedte ki a játékállatkákat, amelyek megnyomva hangokat adnak ki, és miután szépen kitette őket az előtte lévő asztalra, virtuóz állatkanyomogatásba kezdett, ami egyébként tökéletesen illeszkedett az adott kompozíció zenei textúrájába. Az együttes alig egy órás koncertjét a nőnapra utaló kedvesen humoros kompozícióval zárta, melyből megtudhattuk azt, hogy a szép, bájos nők a legcsodálatosabb lények a Földön. A Kerub trió után Magyar Bori énekesnő és együttese lépett fel, és az előző koncert hallgatósága örömmel fedezte fel a Jazzland aprócska játékterén a Kerub trió tagjait, Mizsei Zoltánt, Ágoston Bélát és Keönch Farkas Lászlót, akik Kardos Dániel gitárossal és Dénes Ábel nagybőgőssel egészültek ki. A Besh O Drom együttesből is ismert Magyar Bori ebben a formációban is népzenei vétetésű zenét adott elő. Az együttes első lemezének anyagát mutatta be szombaton este, az üdítően változatos programban elhangzott kalotaszegi, mezőségi népdalfeldolgozás, és orosz népdal is. A jelenkori tragikus kaukázusi helyzetet ismerve ha lehet mondani még erősebb hatással volt a közönségre a felcsendülő szomorú, szerelmes azeri ballada, illetve az örmény népdal, melyet Magyar Bori saját elmondása szerint a váradi fellépésük előtt egy nappal tanult meg David Yengibariantól. Az együttes ezzel a gesztussal azt is üzente, hogy a kultúra mindig összeköt, nem pedig szétválaszt embereket és népeket. Az együttes művészi kifejező ereje meggyőzte a közönséget, feltehetően nem lenne a váradi publikum ellenére, ha mihamarabb és nagyobb helyszínen ismét találkozhatna ezzel a remek formációval.

Szombat 

A fesztivál szombati napjára is jutott zenei zenei csemege, hiszen némi késéssel ugyan, de színpadra lépett Szakcsi Lakatos Róbert. A kiváló zongorista a Jazzland piciny hangszerén játszva varázsolta el a hallgatóságát egy kevesebb mint egy órás, egyvégtében előadott szóló zongora kamarakoncerttel, amelyben a jazzes improvizációk épültek rá a jellegében klasszikus zenei alapokra. A jobbára saját kompozíciókból álló intenzív műsor megtette hatását, már ezért a koncertért érdemes volt ellátogatni a Posticumba szombaton este. Szünet után, este nyolc órától a Cristian Copaciu Group és Báder Olivér léptek fel. Ennek a koncertnek az érdekessége volt, hogy az első fél órában Szakcsi Lakatos Róbert ült a zongoránál. A fiatal muzsikusokból álló együttes jazz sztenderdeket adott elő dob, bőgő, zongora és két gitáros felállásban. Ennek megfelelően a zene főként Cristian Copaciu és Báder Olivér gitárjátékára épült. Különösen Báder Róbert remekelt szólóival, ami nem is meglepő, hiszen az ő muzsikálását mindig öröm hallgatni. A fesztivál zárókoncertje vasárnap délután öt órától kezdődött, ifj. Balázs Elemér zongoraművész lépett fel.