Végső nyugalomra helyezték Kupán Árpád helytörténészt

Ciucur Losonczi Antonius

A Rulikowski temetőben helyezték el a tavaly novemberben Budapesten elhunyt, de élete java részét Nagyváradon eltöltött Kupán Árpád helytörténész, író, tanár hamvait. A szombat délután a Steinberger kápolnánál tartott gyászistentiszteleten Nacsádiné Csuka Melinda váradolaszi lelkész úgy fogalmazott: Isten mennyei királysága lett gazdagabb egy polgárral, mi, nagyváradiak pedig szegényebbek lettünk. A halál mindannyiunkat megszegényített, közös a veszteség, közös a fájdalom. És bár a halálnak a hatalma gyűjtött össze bennünket, mi mégis az Élet Urához menekülünk. Nála keressük a vigasztalást, Isten előtti hódolattal, bizalommal, és akarata előtti mély belenyugvással.

Kupán Árpád távozásával nem csupán a családi és baráti kör, hanem egy egész város magyarsága lett szegényebb, fogalmazott a lelkész. Fáradhatatlan volt, az övéiért, egy egész közösségért. Nem volt neki könnyű „hajóznia az élet tengerén”, mert olyan korban élt, illetve olyan egyéni, családi sorsa volt, amikor sokszor „szembefújt a szél”, de ő kiállta a vihart a nehéz időkben is, és a prófétával mondta együtt: „őrhelyemre állok, megállok a bástyán és vigyázok”. Tanárként pedig egész lényével hatott a tanítványaira, hangsúlyozta Nacsádiné Csuka Melinda, aki ezután Dukrét Géza, a Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Emlékhely Társaság elnöke által írt visszaemlékezést felolvasva mutatott rá Kupán Árpád életének és munkásságának főbb mérföldköveire.