Egyházmegyei érdemérmet adtak át a székesegyházban

Ciucur Losonczi Antonius

Elmélkedésében Pék Sándor esperes-plébános arra hívta fel a figyelmet, hogy 90 évvel ezelőtt, 1934. június 29-én, Szent Péter és Szent Pál vértanú főapostolok főünnepén, az akkor újonnan épült váradőssi plébániatemplomban szentelte pappá Bogdánffy Szilárdot Fiedler István püspök. Ez egy prófétai jel volt, mint ahogy az is, hogy mindez a Kis Szent Terézről nevezett templomban történt, aki X. Piusz pápa szerint a modern idők legnagyobb szentje. Mindenki ugyanis a saját korához kell igazodjon, és Bogdánffy Szilárd tisztában volt azzal, hogy mindig a jelenben kell lenni, a „mostban” átadni az üzenetet. Ugyanakkor pontos is volt, mint egy, az időt jól mutató óra, abban az értelemben, hogy pontosan tudta, mit kell tenni, legyen szó a lelkipásztori szolgálatról, vagy akár a szenvedésről, magyarázta a tisztelendő.
Arról is beszélt a szónok: szentelni héberül az jelenti, hogy megmarkolni, megtölteni a kezet, és a papszenteléskor a jelölt kelyhet és paténát kap a kezébe. Bogdánffy Szilárd papszentelése idején pedig – ahogyan azt Fodor József helynöktől megtudta –, egy olyan része is volt a szertartásnak, hogy a felszentelendőtől a püspök el is vett valamit, egy égő gyertyát, mely a hit és a tisztaság jelképe, ami a vértanú püspököt is jellemezte. Azt a jelmondatot választotta papi jeligéül, hogy „Magasztalja lelkem az Urat”, a szentelési miséjén pedig az az evangéliumi rész szólt, mely Szent Péternek arra adott válasza Krisztusnak, hogy kinek tartja. Tulajdonképpen ez az apostolfejedelem hitvallása, mely Rómába vezette őt. Mert hagyta, hogy egyre inkább növekedjen az életében Isten, ahogyan Bogdánffy is engedte ezt, hogy aztán az ő élete és halála a nagyenyedi börtönben bontakozzon ki, teljesedjen be, minek köszönhetően része lett a mennyek országának, fogalmazott Pék Sándor.

Böcskei László megyés püspök arra hívta fel a figyelmet, hogy az egyházi naptárban nincs feltüntetve ez a nap, mivel a boldogok és a szentek mennyei születésnapját szokás megünnepelni, mégis kialakult Váradon az a szép hagyomány, hogy Bogdánffy Szilárd földi születéséről is megemlékeznek. Százhárom évvel ezelőtt, 1911. február 21-én született a Torontál vármegyei Feketetón, a mai Szerbia területén. Élete egy vándorláshoz is hasonlítható, délről észak felé, a szülőhelyéről Temesváron keresztül Nagyváradra. Itt bontakozott ki, vállalta a legnagyobb áldozatot, a vértanúságot. Jó ezt felidézni, mert igazából mindannyian vándorok vagyunk, vállalkozók, ha vállaljuk, hogy teljesítjük azokat a feladatokat, melyekkel Isten megbíz minket, hangsúlyozta az egyházmegye főpásztora.
2024. február 13-án a főesperesekből és aulistákból álló bizottság úgy döntött, hogy ebben az évben az esperesek részéről beérkezett javaslatok alapján az érmihályfalvi Stéfán Julianna kapja az ezüst érdemérmet. Méltatását a plébánosa, Bogdán István érmelléki esperes olvasta fel, az igazoló oklevél szövegét pedig Vakon Zsolt püspöki titkár, irodaigazgató. Mint a méltatásban elhangzott, Stéfán Julianna 1943-ban született Érmihályfalván, egy munkás családban, négy gyermeket nevelt fel. Már a rendszerváltozás előtt a Rózsafüzér Társulat tevékeny tagja volt, életét meghatározta a hit, a templom iránti ragaszkodás, a rászorulókkal való törődés.