Várad története: nekünk elég az, ahogy volt

Pap István

A helytörténeti tankönyv két szerzője Kormányos László és Vincze Zsolt történelemtanárok, a kiadó pedig a Collegium Varadinum és a Léda Alapítvány. A Magyar Kultúra Ünnepe keretében lezajlott szerdai konferencián az előzetesen meghirdetett programtól eltérően csak az egyik szerző volt jelen, mert Vincze Zsolt betegség miatt sajnos nem tudott eljönni. Elöljáróban Tőtös Áron történész köszöntötte a szép számban megjelent közönséget a Collegium Varadinum szakkollégium nevében, majd pedig Szűcs László, az Újvárad folyóirat főszerkesztője beszélgetett Kormányos László történésszel, tanárral, aki a nagyszabású Nagyvárad krónikája című könyv szerzőjeként vívott ki általános elismerést nemcsak a szakmai, hanem a szélesebb váradi közösség körében is.

Az eseményen elhangzott, hogy néhány évvel ezelőtt megjelent egy román nyelvű várostörténeti tankönyv, melynek magyar címe Kalandozások Nagyvárad történetében, de amely több szempontból is aggályokat vetett fel. Kormányos László elmondta, hogy a legfőbb kifogás, amivel a könyv illethető, az az aránytalanság, ugyanis egyes korok, amelyeknek nem volt meghatározó szerepük a város történetében, hangsúlyosan megjelennek abban a kiadványban, miközben azok a korok, amelyek komoly szerepet játszottak városunk életében, vagy egyáltalán nem szerepeltek a kiadványban, mint például az 1848–49-es forradalom, illetve csak lábjegyzetszerűen jelennek meg, mint például Szent László személyisége és szerepe. Ráadásul azt a könyvet „egy olyan retorika is áthatotta, amivel az ember nem ért egyet” – fogalmazott Kormányos László. Ezért gondolta azt kollégáival együtt, hogy készüljön a diákok számára egy ennél teljesebb, a várostörténet ritmusát jobban lekövető munka. Később a szerző hangsúlyozta, hogy nem mítosz- vagy ellenmítosz teremtési szándék vezérelte a szerzőket és „Nem volt célunk a nemzeti retorika erősítése, nekünk elég az, ahogy volt” – fogalmazott.

Egységes történet

Kormányos László kiemelte azt is, hogy pedagógiai szempontból egy konzervatív tankönyvet akartak írni abban az értelemben, hogy a város története ne széttöredezetten jelenjen meg, hanem legyen a könyvnek egy önmagában is megálló törzsanyaga, amely egységes történetmesélést biztosít, azaz történetszerűen álljon össze Nagyvárad ezeréves története. Egy másik szempont volt ugyanis, hogy a kiadvány nem egy város területének, hanem egy városnak mint entitásnak a története kíván lenni. Ezért Nagyvárad múltjának felgöngyölítését nem a csiszolt kőkorszaktól kezdték, mert az nem előzménye Váradnak, mint városnak, hanem a múltidézés onnan kezdődik, amikor Szent László király megalapította a várost, hiszen ebből az aktusból származnak azok a sajátosságok, szerepkörök, amelyek alapján Várad városnak tekinthető. Elhangzott továbbá, hogy a már létező várostörténeti tankönyv hibáit mintegy korrigálva nagy hangsúlyt fektettek az arányosságra, ezért minden korszak a súlyának megfelelő mértékben és terjedelemben jelenik meg a törzsanyagban, továbbá nemcsak a város politika- és hadtörténeti múltját ismertetik meg a fiatalokkal, de rálátást nyújtanak a jelentős kulturális és életmódbeli folyamatokra, sajátosságokra is. A törzsanyag mellett a könyvben vannak idézett szövegrészletek, olvasmányok, esettanulmányok, kronológiák, illetve feladatsorok, melyek mind azt a célt szolgálják, hogy a tanulók elmélyítsék tudásukat. A kötet hamarosan elkészül, de az anyag már a tanfelügyelőségen van, jóváhagyásra várva. Amint ezt megkapja a könyv, akkortól kezdve használható lesz segédanyagként a Nagyvárad története elnevezésű hetedik osztályos választható tantárgy óráinak a keretében. Végezetül elhangzott, hogy ez a kiadvány követendő példaként szolgálhat arra, hogy más erdélyi városokban is hasonló helytörténeti tankönyv szülessen. A szerdai esemény végén Kormányos László a megjelentek kérdéseire válaszolt.