Szakrális filmtrilógiát vetítettek le a Léda-házban

Ciucur Losonczi Antonius

Az érdeklődőket Konrád Katalin, a Partiumi Háló Egyesület vezetője köszöntötte. A meghívottról elmondta, hogy László Váradi Gyula összegző alkotásának tartalmi vonatkozásai és szimbólumrendszere szorosan összefügg azzal a szellemiséggel és szándékkal, mely a rendezőt 1991-ben a Budavári Zeneművészeti Alapítvány életre hívására, s 1992-ben az Egyházzenei Fesztivál határokon túl is átívelő sorozatának elindítására és közel 20 esztendőn keresztül való megrendezésére ösztönözte. László Váradi Gyula zenetörténész, zenei rendező, filmrendező, szakrális film és szcenikai oratóriumok rendezője 1944-ben született Sepsiszentgyörgyön, keresztény családban. A művészetek iránti vonzódását édesapjától, László Mihálytól örökölte, aki a Sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház zenekarának alapító tagja, elsőhegedűse volt. Zeneművészeti tanulmányait Kolozsvárott és Bukarestben folytatta. Nagyváradot második szülővárosának tekinti, ezért atyai jó barátja, László Gyula régész kérésére 1991-ben a Váradi megkülönböztető művésznevet vette fel. Sepsiszentgyörgy – Kolozsvár – Nagyvárad mellett Budapestet tartja élete negyedik megtartó oszlopának.

Meleg Vilmos, a Varadinum Kulturális Alapítvány kuratóriumi elnökének felvezetője után levetítették a három rövidfilmet. A Magyar Pieta az Ómagyar Mária-siralom dramaturgiai tételére épül: a középpontban a Fájdalmas Szűz alakja áll, akit Isten arra választott ki, hogy megszülje Fiát, s a halála feletti fájdalmát megélje. Jézus Krisztus magányosságát az alkotás az isteni meghatározottság perspektívájából láttatja. A film ezen alapgondolatának jegyében a Szent István királyunk által Mária oltalmába ajánlott magyarság krisztusi sorsának szimbolikus megjelenítése a rendezői szándék. Az én Istenem adjál szállást című rövidfilm Bartók Béla szakrális művészete előtti főhajtás, az Isten gyertyája pedig Babits Mihálynak, a katolikus költőnek az alakját idézi meg, akinek szakrális művei generációkon keresztül ismeretlenek voltak, s talán ma is azok. „A filmtrilógia mélységéről nehéz beszélni, valahol valami benne mindenkit megérint” – fogalmazott László Váradi Gyula.