Öt év után ismét égig ért az ének

Pap István

A Metropol Groupot mindig nagy szeretettel fogadják szülővárosában, Nagyváradon, és nemcsak a nosztalgiázni akarók, bár voltak közülük is sokan a szombat esti koncerten, hanem a fiatal korosztály is, amelyik nyitott a beat és a hetvenes évek rockzenei világára. Utoljára öt évvel ezelőtt, az 50. jubileum alkalmából lépett fel a színházban a Metropol, melynek ezúttal két helyi együttes, az eMStreet és a Stevie Kerr melegítette fel a hangulatot, rövid programjuk utolsó dalaként egy-egy Metropol slágert játszottak el. Majd színpadra lépett Nagyvárad egyik legértékesebb könnyűzenei exportterméke, a Virányi Attila (basszusgitár), Orbán András, Szász Ferenc (gitár), Dobos József (ének) és Trendler József (dob) felállású Metropol Group. Mint az az együttes felkonferálásban elhangzott, az 1968-ban alakult Metropol alapító tagjai Elekes Csaba, Sergiu Cornea, Tomori Pál, Vajda Tibor és Virányi Attila voltak. Az áttörést az 1971-es Siculus fesztivál hozta meg a formáció számára, mely 1978-ban adta ki első nagylemezét Égig érhetne az ének címmel. A zenekar rövid időn belül a romániai beat színtér meghatározó együttesévé vált. A banda sikertörténete elválaszthatatlan a váradi színház épületétől, ugyanis a Metropol írta és játszotta a Szabó József Ódzsa által rendezett Ifjú W. újabb szenvedései című rendkívül sikeres, több mint száz előadást megélt beat oratórium zenéjét, amelyet 1973 novemberében mutattak be a színházban. A zenekar nemrég adta ki Metropol Group 55 years of Rock című jubileumi albumát. Az elmúlt 55 év során a tagok közül sajnos többen elhunytak, de emlékezetünkben tovább él Elekes Csaba, Ráduly Béla, Trifán László és Mátza Gyula, a zenekar szövegírója.

A banda egy vadonatúj dallal, az Egy korty sör című szerzeménnyel csapott a húrok közé, majd az olyan Metropol klasszikusok következtek, mint az Egyszerű dal, a Hideg hajnal, az Otthon, az Árnyékok ágya, az Orbán András és Szász Ferenc szép ikerszólójával kiemelt A holnap jövőt ígér. A számokat az együttes egyetlen aktív alapító tagja, Virányi Attila konferálta fel, kedélyes, olykor humoros felvezető szövegei is hozzájárultak a jó hangulat megteremtéséhez. A Szükségem lenne című Orbán András dal megszólaltatása után ünnepi pillanat következett: színpadra lépett AG Weinberger bluesgitáros, a Román Kulturális Intézet (ICR) aligazgatója, aki elárulta, hogy kettős, azaz privát és hivatalos minőségben van jelen. Felidézte, hogy ő a zenei karrierjét 1985-ben kezdte a Metropol gitárosaként. „Rengeteget tanultam a zenekartól: a színpad tiszteletét, a biznisz keménységét. E csomag nélkül én nem lettem volna az, aki ma vagyok, ezért köszönöm Metropol zenekar!” – fogalmazott. Majd elmondta, hogy az ICR aligazgatójaként meggyőzte a kollégáit arról, hogy a jazz, a blues, a rock a nemzeti kultúra része. Ennek nyomán a Metropol 55. születésnapja alkalmából az ICR nevében a Pro Cultura kitüntetést adományozta az együttesnek a nemzeti kultúra gazdagításáért tett tevékenységük elismeréseképpen. A hivatalos ünnepi pillanatot a zenei ünnep követte: AG Weinberger az együttessel közösen játszotta el Trifán László Rumblues című dalát és remek kis blues gitárpárbajt is improvizált Szász Ferenccel. A koncert utolsó harmadában a Segítség, a Lépteim nem számolom, a Nektek című dalokat játszották, zárásképpen pedig az együttes himnusza, az Égig érhetne az ének… szólt. A közönség nem akarta elengedni az együttest, ezért a korábbi fellépőket is színpadra invitálva újra megidézték az utolsó dalt és a Rumbluest, így most már a közönség is maradéktalanul megelégedve távozhatott a színházból.