Nagyszalontaiak is éltették a betlehemezés hagyományát

BN-összeállítás

Két ország, 4 megye, 10 település, 28 előadás. Ez a karácsonyt megelőző kéthetes mérlege a Színarany Amatőr Színjátszó Csoportnak. Fábián Zsuzsánna és Gál Csilla Annamária tanárnők irányításával 20 lelkes diák vállalta, hogy részt vesz a Székelykapuk-Zöldkapuk című nemzetközi projektben, ahol a versenyzőknek az a feladatuk volt, hogy néhány helyre eljuttassák a betlehemezés hagyományát. A tét nem kisebb, mint egy horvátországi táborozási lehetőség.
November közepén kezdődtek a próbák, a betlehemesek közül természetesen a Kodály Zoltán által gyűjtött nagyszalontai betyáros betlehemesre esett a választásuk, amit kis átdolgozás után sajátítottak el a gyerekek. Először a csapat 12 tagja tette tiszteletét december 9–10. között Nagyszalonta két testvértelepülésén, Túrkevén és Derecskén, a Polgármesteri Hivatal jóvoltából. Az élménydús hétvége után kezdődtek az Arany János Elméleti Líceumban az iskolahívogató napok, amikor Tornai Melinda igazgatónővel, Kiss Mária aligazgatónővel, és az iskola küldöttségével együtt a betlehemesek is bejárták a környék iskoláit, ahol nemcsak az volt a céljuk, hogy Szalontára hívják tanulni a diákokat, hanem hogy egy kis karácsonyi hangulatot is csempésszenek mindenhova. Az elkövetkezendő napokban számtalan helyen hangzott el, „szabad-e ide bejönni betlehemmel?”: a karácsonyi vásáron, a pedagógus-karácsonyon, Aprók karácsonyán, idősek otthonában, a Bonitas Speciális Oktatási Központban, a református templomban, de néhány gyárba is ellátogattak, és végül, de nem utolsó sorban, a 28. betlehemre csütörtök délután került sor a városházán, az ünnepi tanácsgyűlés keretében.

Ez idő alatt nemcsak testi táplálékkal lettek ellátva az ifjak, de rengeteg életre szóló élményt szereztek. Rájöttek, hogy adni, nemcsak anyagi javakat, de lelkieket is lehet ajándékozni. A rengeteg együtt töltött idő egy olyan közösségi élményt adott nekik, amelyben ritkán van a diákoknak része. A betlehemesek kitartásból jelesre vizsgáztak, hiszen két hétig, lankadatlan lelkesedéssel, akár esőben, akár hidegben, reggel vagy késő este, fáradhatatlanul hirdették: a hagyományápolás nemes cél, és van helye a mai világunkban is - olvasható a szerkesztőségünkbe eljuttatott tájékoztatásban.