Keleti Éva alkotásaiból nyílt kiállítás az Euro Foto Art Galériában

Ciucur Losonczi Antonius

Sajnos egészségügyi okok miatt Keleti Éva végül nem tudott eljönni az ünnepségre. Az érdeklődőket köszöntő Diana Iancu muzeológus megtiszteltetésnek nevezte, hogy a Körösvidéki Múzeumhoz tartozó városi múzeumi szekció biztosíthat otthont a világhírű fotóművész alkotásainak. Megjegyezte: noha idén augusztusban Keleti Éva már betöltötte 92. életévet, még mindig aktív a Kossuth- és Balázs Béla-díjas magyar fotográfus, érdemes és kiváló művész, aki a hatvanas években iskolát teremtett a színházi fényképezésben. Képei a magyarországi színháztörténet közelmúltjának kiemelkedő előadásait, nagyszerű művészegyéniségek különleges pillanatait örökítették meg. A Nagyváradon 2024. január 4-ig megtekinthető kiállítása pedig azért kapta a Szubjektív címet, mivel a Keleti Éva személyes látásmódját, érzéseit, tapasztalatait mutatja meg a megörökített színészegyéniségről.

Tóth István fotóművész, kurátor, az Euro Foto Art Nemzetközi Egyesület elnöke arról beszélt, hogy minden egyes alkalommal külön élmény és tapasztalat a fényképeknek a kicsomagolása, a kiválogatása és a felinstallálása, s ebben az esetben ez hatványozottabban nyilvánult meg, de véleménye szerint Keleti Éva is elégedett az eredménnyel. Tóth István ugyanakkor bejelentette, hogy Budapesten, majd személyesen, két elismerő oklevelet (egy FIAP és egy EFA) fog átadni Keleti Évának, illetve egy emlékplakettet.

Üzenetében Keleti Éva úgy fogalmazott: „Az elmúlt hetven év számomra a fotózással telt. Mondhatom a sorsom abban a percben dőlt el, amikor a kezembe vettem az első gépet egy Rolleiflex fényképezőt. Mindez történt 1950-ben. Még az egyetemet is ott hagytam csak azért, hogy fotózhassak. Az akkori nagyok valószínűleg láthattak bennem valamit, mert azonnal befogadtak, tanítottak. Bevallom, eredetileg nem színházi fotós akartam lenni, mindez csak a véletlennek köszönhető. És tessék, eltelt hetven év és még most is színészeket fotózok. Mindez az életemmé vált. Mindent a színháznak és színész barátaimnak köszönhetek. Többek között Ruttkai Évának és Latinovits Zoltánnak, Márkus Lászlónak, Darvas Ivánnak, Törőcsik Marinak és mind a mai napig legjobb barátomnak, Béres llonának. (...) A Szubjektív egy kicsit más a tőlem eddig megszokottaktól. Mert most azt örökítettem meg, amit én gondolok egy-egy művészről. Azt látjátok, ahogy én látom őket magamban. A jelenlegi képek bennem éltek és most a fotókon megvalósultak, életre keltek. Én hiszem és érzem, hogy minden fotó beszél. Mindnek van üzenete, mondanivalója. Természetes, hogy egy-egy fotó kapcsán mindenki mást gondol, mást érez. A készítője is és a néző is. A fotó egy pillanatot örökít meg, örök időkre. Az a pillanat soha nem fog megváltozni. Ki tudja mi történt egy perccel korábban, vagy később. Az a momentum elveszett. De ez a pillanat megmarad nekünk. Ez benne a csodálatos és a varázslatos. Ez benne a művészi. Szívből remélem, hogy ez a kiállítás elnyeri tetszéseteket, és bár már sajnos nem vagyok én sem húsz éves többé, de azért érzek még magamban annyi erőt, hogy új terveim legyenek a jövőre nézve”.

A vernisszászon közreműködött Thurzó Sándor József brácsaművész, a Duo Sola Fide tagja.