Historikus zenével hangolt a közelgő karácsonyra a Tabulatúra régizene-együttes

Tóth Gábor

A 2000-ben alakult Tabulatúra most fellépett öttagú csapata régi korok karácsonyi hangulatát keltette életre, népzenei és korabeli egyházzenei fuvallatokkal, középkori és reneszánsz éthosszal, kárpát-medencei betekintővel és távolabbi európai kitekintővel egyaránt, egy csütörtöki esős nap kinti sötét estéjén az odabenti lélekmelegségre, a közeledő fény megszületésére hangolva minden jelenlévőt.

Az együttes tagjai: Rossa Levente Bors (hegedű, viola quinton, rebek, görbekürt), Bencze Balázs (középkori és reneszánsz lantok), Buda Ádám (koboz, tekerőlant), Huber Henriett (furulyák, tekerőlant), Cserhalminé Lénárd Katalin (ütőhangszerek) – és egyben mindenki (több szólamban és szólóban) énekhanggal is.

Megközelítőleg telt ház volt csütörtök este, az alkalomra kihelyezett székek alapján ez most nagyjából 60 főt jelentett. Bevezetőben Horváth István céhvezető köszöntötte a meghívottakat és a közönséget. Jó volt látni, hogy az érdeklődők között több fiatal és gyermek is volt, utóbbiak közül még olyan is akadt, aki a ritmusokat kézzel-lábbal dobolta, s a székről felállva többször táncra is perdült, zsenge életkorból fakadóan egészségesen, koncertprotokoll-mentesen átérezve az elhangzott zenék által közvetített örömhírt.

A korhű hangszerek kópiáin játszó régizene-együttes az elhangzó műsorszámok között szóban is bemutatta ezeket a különleges instrumentumokat, melyeket a koncertet követően közelebbről is meg lehetett szemlélni. A historikus zenei szakavatott rajongás egyben életre szóló szerelem, a csapatból mindenki több hangszeren is felváltva játszott nagyszerűen, mellette énekelt, a hivatásszeretet kiviláglott nemcsak az együttes játékából, de abból a szeretetből és szakmai tudásból is, ahogyan ezeket a hangszerkuriózumokat prezentálták, ókori vagy középkori gyökereikről meséltek, különféle később kialakult változataikat is részletesen, érdekfeszítően taglalva. Igazán remek zenetörténeti kirándulás és tanóra is volt ez a mára többnyire uniformizálódott hangszersztenderdek világában.

Megtudhattuk, hogy tekerőlantból sem mindegy, milyen a hangszertest, de főként a recsegő, magyar és francia vegyes avagy reneszánsz francia, vagy hogy ami első ránézésre hegedűnek látszott, az valójában quinton, azaz öthúros barokk hegedű. A bélhúroknak pediglen sokszor négy-öt óra kell alkalmazkodni a hőmérséklethez és páratartalomhoz hangolhatóság szempontjából, s ez az idő itt sajnos nem volt most adott, de a zenészek ügyesen áthidalták a tételek közötti történetekkel az újrahangolásokat. Azon felül Rossa Levente Bors azt is elárulta kérdésünkre a koncert végeztével, hogy akárcsak most is, kevés kivétellel többnyire tartják magukat a mai 440 Hertzre való hangoláshoz.

Lehetőség volt továbbá az előadás után CD-vásárlásra, dedikációra is, például a Tabulatúra adventi lemezéből (Született világ Megváltója, 2016), mely voltaképp a mostani koncert repertoárjának gerincét adta.

Írjunk azért a műsorról is néhány szót: Dicséretes a gyermek ki ez nap született (Zsigmond-kori töredékből), Születésén Jézusnak az angyalok vigadnak (Moldvai népének), Betlehem városában, Personent hodie (középkori latin), Bicskei ének, Jer dicsérjük e szent napon (régi református ének), három bukovinai betlehemes tánc, Collaudemus Christum Regem (XVI. század eleji, a cseh Franus–kódexből), Ma született a mi Urunk, Jöjj közénk és ünnepeljünk (az ismert angol „carol”: Deck the Halls), egy tempófokozásos népdalcsokor (Vígan zengjetek citerák, Bárcsak régen felébredtem volna stb.), végezetül a Tabulatúra egy saját összefoglalója regölve („de hó reme róma...”), népzenei és régizenei kapcsolatokról, a Kájoni-kódexből vett idézettel, a Tabulatúra együttes legelső, 2004-es lemezének nyitódala – ugyanez ráadásként is szólt. Az eseményt támogatta a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt.