Haydn és Brahms volt műsoron a filharmónia hangversenyén

Tóth Gábor

Múlt heti előzetesünkben már kielemeztük hosszasan annak az inkább csak zenetörténetileg különleges nyitánynak a keletkezési hátterét, mely vélhetően először szólt most Nagyváradon: Joseph Haydn egyik operájának overture-jéről van szó, A lakatlan sziget címűről. Ezt az igazán klasszikus egyensúlyú, olykor sodróan Sturm und Drang-os érzelmességtől is elragadtatott, majd olaszos, majd udvari táncos, mindenféle haydni ötlettől pezsgő nyitányt igazán nagyszerű volt hallani. Jankó Zsolt temperamentumos ihletettségű volt már itt, a koncert kezdetén, s nem is lankadt igyekezete a teljes hangverseny során sem. Az már más lapra tartozik, hogy sajnos a zenekarral való közös munkájukból majd inkább tényleg sokszor csak a munka hallatszott, például a koncertet záró Brahms II. szimfóniában, a középrészben pediglen a szólista sem remekelt túlzottan Haydn D-dúr csellóversenyében. Annak ellenére, hogy az ifjabbik Cazacu nagy felfedezett virtuózként indult nem is oly rég a pályán, a most hallottak alapján kissé több volt benne az ideg, mint a finomság, mondjuk például ami ehhez a Haydnhoz illett volna, ráadásul több helyütt pontatlanul szaladt át nüanszokon, részleteken, pedig, mint említettük, még csak most lesz harminc éves. Reméljük, e problémák csak érzelmiek vagy átmenetiek voltak. Cazacu egyébként Rosztropovics-kadenciákat választott Haydnhoz, ráadásként pedig Bach 3. szóló csellószvitjének Gigue-tételét tolmácsolta, szintén elég zaklatott manírban.

Félháznyi volt a közönség, a nyitány értékelése a publikum részéről mérsékelt lett, pedig ez szólt a legtisztábban a koncert három műsorszámából. Viszont igen lelkes váradi hagyománnyá vált immár a tételközi taps, most például a Brahms-szimfónia első részének végén. Szünet után tehát, mint már említettük, Brahms II. szimfóniája következett, amiben sajnos nem sok szólalt meg a szerző Wörthi-tó melletti nyári felhőtlen természetélményeiből. Nem jutott el a megérdemelt felszabadult Brahms-lélekérzésig a mű, itt-ott görcsös volt, sajnos sokszor hamisan alulintonált, ritmikailag nehezebb szakaszokban még aszinkronos is. Lett volna még itt érlelnivaló. Mindez nem nyújtott ezúttal olyan fokú tisztább érzéseket, mint amikor legutóbb két hete Jankó Zsoltot és a zenekart közös művészi munkájáért dicsértük Rahmanyinov egy nagylélegzetű, ugyancsak a II. sorszámot viselő szimfóniájáért.

Minekutána szintén épp két hete hiányoltuk Acél Ervin egykori állandó karmester eltűnt portréját a róla elnevezett emlékszobába üres falát nézve, jó hír, hogy a kép azóta varázslatosan visszakerült oda.

Ezen a héten szünetel a filharmónia hangversenykínálata, elképzelhetően azért, mert a fúvósegyüttes még vasárnap jótékonysági koncertet tartott, illetve a soron következő héten, 21-én és 22-én is zsinórban két szimfonikus hangverseny is lesz karácsonyi műsorral. A filharmónia már most hirdeti újévi koncertjeit is (január 5. és 6.), érdemes e tekintetben is idejében szétnézni a belépőjegyek online piacán: bilete.ro. További idevágó információk a szokott zeneintézményi internetes oldalakon: filarmonicaoradea.ro, facebook.com/filarmonicaoradea, instagram.com/filarmonicaoradea.