Száz éve változatlanok az erdélyi magyarok problémái

Ciucur Losonczi Antonius

A november 19-ig megtekinthető vándorkiállításon végigkövethető a lap létrejöttének folyamata, valamint azok a cselekmények, melyeket a hozzá köthető nagy generáció tagjai végrehajtottak, illetve a Hitel utóélete és napjainkig ható üzenete is. A hétfő esti bemutatón Magyarország Kolozsvári Főkonzulátusa részéről Demeter Katalin konzul mondott köszönetet az RMDSZ-nek és a Holnap Kulturális Egyesületnek a befogadásért, utóbbi képviseletében pedig Szűcs László üdvözölte az érdeklődőket. Az alaphangulat megteremtése érdekében Kiss Törék Ildikó színművész felolvasta Reményik Sándor Ahogy lehet című költeményét.
Előadásában dr. Szász István Tas szakorvos, közíró, költő, kultúraszervező többek közt beszélt arról, hogy a trianoni diktátumot követő első értelmiségi összefogások, politikai szerveződések és lapkezdeményezések már a Kós Károly jegyezte 1921-es kolozsvári Kiáltó szó után elindultak. 1922-ben létrejött a politikai képviseletet jelentő Országos Magyar Párt is. A régebbi lapok közül túlélt a Pásztortűz, de a látszólag gombamód szaporodó lapok tiszavirág életűek voltak, az 1926-ban létesült Helikon jelentette az egyik kivételt. 1930-ban feltűnt a Hitel történetében utóbb szereppel bíró Erdélyi Fiatalok című lap első évfolyama, a hasonló nevű mozgalom kiadványa, amely nevelő iskolaként is úttörő szerepet töltött be. Kutatói szerint legjelentősebb korszaka éppen az első három év volt, amelyet követően a mozgalomban törés mutatkozott, bár 1940-ig folyamatosan megjelent. Az időközben felnövekedett új korosztály tanulmányainak végére ért, egyes kiváló tagjai pedig többet akartak. Így jött létre a Hitel. A rendkívüli tehetségü Makkai László, a püspök-író fia, az erdélyi 20. század később tragikusnak mondható sorsú jelesével, Venczel Józseffel együtt fémjelezte ennek a többet akarásnak ezt az eredményét. Szerkesztőnek először Szabédi Lászlót kérték fel, de ismeretlen okból végül a felelős szerkesztő Koós-Kovács István lett.
Már röviddel a megjelenést követően felhívták a figyelmet arra, hogy a Hitelt a nemzedék műveltség és élménybeli hiányérzete hozta létre, hiánypótlás céljából. Nagy magyar gondolkodók eszméit akarták közkinccsé tenni, megpróbálták feldolgozni a magyarság részproblémáit, keresték az európai tájékozódást. Hitel alatt valóban ezt a szót értették, de főleg a szellem emberének szellemi vállalkozásba vetett bizalmára vonatkoztatva. Szemléletüket ugyanakkor konzervatív reformirányzatnak nevezték. A lap megjelentetése fájdalmasan érintette az Erdélyi Fiatalok szerkesztőit, méltánytalannak vélték, és felesleges, valamint később kissé túldimenzionált nemzedéki presztízsvita alakult ki közöttük. A lap azonban hat rövid szám után anyagi okokból és Makkaiék expatriálása miatt megszűnt. A Hitel eme első korszakát nevezték el „kis Hitelnek”.

Az újraindulásnál bábáskodó szerkesztők – Venczel József és Kéki Béla – hasonló gondolkodású partnereket választottak. Albrecht Dezső politikusi alkatával és lendületével, Vita Sándor bölcs higgadtságával és gazdasági ismereteivel erősítette a kvartettet. A lap ettől kezdve komolyabb formában és súlyosabb tartalommal negyedévenként jelent meg, és „nagy Hitelként” emlegették. Albrecht Dezső kérte fel Szász István Tas szüleit a támogató házigazdai szerepre és jó helyen kopogtatott, hiszen a családi ház ekkor már egy értelmiségi gyülekezőhely volt. A lapot későbbi periódusában, 1941 után Szász István Tas a „harmadik Hitel” névvel illette. Az együtt gondolkodók száma a lap fennállásának egy évtizede alatt – mint már tudjuk – 220 főre volt tehető. Ebből a számból is látható, hogy a Hitel holdudvara jóval meghaladta a lap belső és külső munkatársainak körét, az utolsó Hiteles, Lőrinczi László 2012-ben hagyott itt minket – magyarázta az előadó.
„Szeretném hinni, hogy a jövőben valódi helyére kerül ezeknek a nagyszerű magyaroknak az életműve és annak üzenete – úgy, mint azok is akarták – a magyar jövő szolgálatába állhat. Ha belelapoznak a Hitel számaiba, látni fogják, hogy a problémák változatlanok. A gondok csak nőttek, az akadályok és akadályozók tábora úgyszintén, s ártó hatásuk is folyamatos, megosztottságunk pedig minden eddiginél nagyobb veszedelmet jelent. A Hitel jövőbelátó és integrálni képes szellemére tehát nagy szükség mutatkozik” – fogalmazott Szász István Tas.