Megáldották a székesegyház megújult orgonáját

Ciucur Losonczi Antonius

A székesegyházi főplébánia egyháztanácsának nevében, illetve az orgonafelújítási projekt munkatársaként Csorba Sándor levéltáros köszöntötte a jelenlevőket. Hangsúlyozta: egy olyan csodálatos hangszernek a megáldását ünnepelhetik közösen, mely már egy közel negyed évezredes múltra tekint vissza. Aminek a bölcsője Bécsben ringott és amit a 18. században kapott adományba Mária Teréziától az egyházközség. A történetéhez ugyanakkor hozzátartozik az is, hogy 1892-ben egy nagyváradi műhelyben felújították és kibővítették, az elmúlt három évben pedig egy turisztikai, a román-magyar határon átnyúló európai uniós program keretében az orgona olyan képességekkel gazdagodott, amiről talán még a tervezője sem álmodozott. Immáron tehát sokkal szebben szól annál, mint ahogyan azt valaha is elképzelték, betudhatóan annak is, hogy a beavatkozások eredményeképpen jelenleg több mint 2300 sípja van, az 1 centiméterestől a 6 méteres méretűig, illetve 37 regisztere, magyarázta Csorba Sándor.

Az ünnepi szentmisén Szent Máté könyvéből szólt az evangéliumi részlet. Elmélkedésében Böcskei László megyés püspök arra hívta fel a figyelmet, hogy Krisztus Király ünnepe az egyházi évet lezáró vasárnap, amikor amellett, hogy Krisztusra, a világmindenség urára irányul a tekintetünk, arra is meghívást kapunk, hogy az Ő közelségében a saját méltóságunkra is gondoljunk, mely Isten tervében egy különleges ajándék a számunkra. Bár a történelem folyamán mindig hajlamosak voltunk arra, hogy saját magunkat helyezzük az előtérbe, és azt higgyük, hogy az emberi tekintély a mérvadó, Isten mégsem hagyott minket el egyetlen pillanatra sem, a gondoskodó szeretetét mindig érezhettük. Krisztus Király ünnepe ugyanakkor azt is üzeni nekünk, hogy – amint a közismert ének, a Márti dala is tanácsolja – „kezdjetek el élni, hogy ne kelljen félni”. Krisztus közelsége ugyanis célt ad nekünk, kiutat mutat a zsákutcákból, az élet legnagyobb csodája, hangsúlyozta a egyházmegye elöljárója. A főpásztor ezután felidézte, hogy 1943. október 31-én, egy, a maihoz hasonló válságokkal teli és vészterhes korszakban Várad akkori népe és papsága felajánlotta a várost, az egyházmegyét, az egész világot Jézus, a béke fejedelme Szentséges Szívének. Fodor József általános helynök javaslatára most Böcskei László azt kérte: a mise végén ismételjék meg ezt a felajánlást Isten dicsőségére, hiszen egyedül Tőle jöhet a segítség.

Az áldoztatás után a kivitelező Vox Humana Kft. képviselője, Bartis Szabolcs orgonajavító, hálát adva Istennek a sikeres munkáért egy díszsípot ajándékozott a főpásztornak, illetve megköszönte a segítségét dr. Walter Kindl professzornak, Homolya Dávid nemzetközi orgonakészítőnek, Sándor Péter és Bors László orgonaépítő mestereknek, és más, székelyföldi szakembereknek. Böcskei László a megyei tanács korábbi és jelenlegi elnökének, Pásztor Sándornak és Ilie Bolojannak, valamint Florin Birta polgármesternek mondott köszönetet azon meggyőződésének adva hangot, hogy az orgona tulajdonképpen nem megújult, hanem újjászületett. A hangszeren dr. Kristófi János Zsigmond karnagy, orgonista játszott, a Szent László Ének- és Zenekart pedig ezúttal Judith Triffelner-Spalt, a salzburgi székesegyház orgonistája vezényelte.