Operaáriák voltak műsoron a filharmóniában

Tóth Gábor

Az évadot indító klasszikus vonulatból már két héttel ezelőtt kizökkent a filharmónia, őszi fesztiválrendelésre, de műsorkínálata most hirtelen műfajilag is nagyobbat váltott, egy teltházas operagálát produkált a zeneintézmény, valóban, szinte egy tűt sem lehetett leejteni a nézőtéren, annyian voltak kíváncsiak erre a produkcióra. A színpadon viszont nyugodtan le lehetett volna ejteni több tűt is, egy őszi óriás-ikebana helyett/helyén például sokkal jobb lett volna látni-hallani legalább eggyel több csellistát.

Ahogy arról az előzetesben már beszámoltunk, a Bécsben végzett fiatal moldovai származású Cristian Spătaru vezényelt, akit igen kedvel a filharmónia vezetősége, hiszen másfél év alatt immár ötödször jár itt. Az énekes szólisták egy része a temesvári operához kapcsolódik aktívan vagy múltbéli tevékenysége által, kivétel a nagyváradi filharmónia-énekkar sokszor szólóban is foglalkoztatott tagja, Ancuța Măslină-Pop szoprán, további szólisták voltak: Aura Twarowska mezzoszoprán (ő régebbről nemcsak Temesvárhoz, de Bécshez is kötődik), Andrei Cristian Daranyi tenor, illetve George Proca bariton (jelenleg is aktív a temesvári operában). Négyük közül a bariton volt a legjobb választás és a tenor pedig a legkevésbé jó.

Két félidő volt, négy-négy ária jutott mindenkinek, kettősök, tercettek nem voltak, leszámítva majd a ráadást (amire visszatérünk a végén), de vastapsot kapott például az utolsó „métereken” a híres Nessun dorma, igaz, csak sláger volta miatt, a jelen teljesítmény alapján nem megérdemeltet.

Az Olasz nő Algírban nyitánya indította a műsort, majd ugyane Rossini-opera I. felvonásbeli áriáját énekelte eztán Aura Twarowska – Cruda sorte (Isabella cavatinája). Az átláthatóság kedvéért kevesebb összekötő szöveggel dokumentáljuk a továbbiakat: Mozart Così fan tutte, Come scoglio (Fiordiligi/Pop); Verdi Aida, Celeste Aida (Radames/Daranyi); Don Carlos, O Carlo, ascolta/Io morrò (Rodrigo/Proca), Verdi A trubadúr, Stride la vampa (Azucena/Twarowska), Verdi Az álarcosbál (itt két részlet is szólt), Morrò, ma prima in grazia (Amelia/Pop) és Eri tu (Renato/Proca). Szünet következett, majd három részlet Bizet Carmenjéből: Virágária (Don José/Daranyi), Habanera (Carmen/Twarowska – aki az előző koncertrészben viselt sárga öltözetből innen természetesen vörösre váltott), Torreádordal (Escamillo/Proca). A továbbiak: Catalani La Wally, Ne andrò lontana (Wally/Pop); Cilea Adriana Lecouvreur, Acerba voluttà (Bouillon hercegnő/Twarowska); Puccini Tosca, É lucevan le stelle (Cavaradossi/Daranyi); Puccini Tosca, Vissi d'arte (Tosca/Pop); Giordano Andrea Chénier, Nemico della Patria (Gérard/Proca); Puccini Turandot, Nessun dorma (Kalaf/Daranyi). Végezetül, mi más lehetett volna a ráadás a sok vastapsra, mint minden operagáláké, a Pezsgőária (Verdi Traviata), itt történt meg, hogy mind a négy énekest egyszerre láthattuk-hallhattuk a színpadon, s még pezsgőspoharat is emeltek az ének mellé.

Mint a műsorszámokból is kiderül, az operairodalom mindenkori morális-érzelmi szálai kerültek itt kisebb-nagyobb mértékben terítékre, olyan emberi erények körül forgó témákkal, mint szerelmi hűség, hazaszeretet, áldozathozatal és természetesen az effélék súlya miatti szenvedés, minden történelmi korra jellemzően, az egyéni igazságérzet kisebbségének társadalmi összeférhetetlensége a hazugság többségével szemben. Tartalmasnak volt mondható a műsorfüzet igyekezete az operaáriák leírása tekintetében, de azért ilyen dömping esetében az avatatlanabb közönség számára feltüntethették volna már a címlapon az áriacímek mellé (még elfért volna a szponzoroktól), hogy konkrétan mely operaszerepek kapcsolódnak az egyes műsorszámokhoz.

Amit még hozzátehetünk a látottak alapján, Nagyváradnak van operakedvelő közönsége bőségesen, csak mint tudjuk, történetesen állandó operatársulata nincsen, azért az igen lelkes érdeklődőknek egy kiadós válogatáscsokor jutott most sűrítve, s mint tudjuk a filharmónia minden évben igyekszik e szép műfajt egészében is felkarolni.