Nagyvárad hőseire emlékeztek

Ciucur Losonczi Antonius

A nagyvárad-újvárosi Szent László-templom falán elhelyezett emléktábla annak a tizenkét mártírnak a tettét örökíti meg, akik 1944 őszén életüket áldozták a Körös-híd felrobbantásának megakadályozásáért.

Az egybegyűlteket Borsi Imre Lóránt, az RMDSZ Bihar megyei szervezetének ügyvezető elnökhelyettese köszöntötte. Pásztai Ottó Zsolt, a Nagyváradi Premontrei Öregdiákok Egyesületének elnöke arra hívta fel a figyelmet: a második világháború öldöklése a vége felé járt, amikor 1944. október 12-én a visszavonuló német egységek aláaknázták Nagyvárad összes hídját. Boér Péter tanár tartalékos tisztként, 51 évesen mint idős népfelkelő tizenegy társával együtt a Szent László téri híd őrzésével volt megbízva. Miután az átkelő felrobbantására vonatkozó parancsot nem hajtották végre, illetve meg akarták azt akadályozni, a németek gépfegyverrel lőtték le mindannyiukat a híd Bémer téri oldalán. Ezt követően felrobbantották a hidat – teljesen értelmetlenül, hiszen a többin átkelve már bejutottak az oroszok a városba. Az áldozatok két napig temetetlenül feküdtek a Körös-parton, majd Várad polgárai földet hantoltak rájuk. Csak decemberben exhumálták őket és helyezték el a temetőben.

Meleg Vilmos színművész szavalata után Cseke Attila szenátor, az RMDSZ Bihar megyei szervezetének elnöke a beszédében úgy fogalmazott: Nagyváradnak sok és sokféle hőse, mártírja van, olyanok is, akiknek nem volt valamilyen fontos társadalmi tisztsége, nem viseltek katonai rangot. Egyszerű, hétköznapi emberek voltak, helyiek vagy Bihar megyeiek, akik azonban a város szellemiségéhez felnőve hősökké, mártírokká lettek. Ilyenek ők is, tizenketten, akik megtagadva a parancsot, 1944. október 12-én a testükkel és vérükkel próbálták megakadályozni, hogy a Szent László tér melletti hidat felrobbantsák a visszavonuló német alakulatok. Ezáltal pedig méltókká váltak arra, hogy úgy emlékezzünk rájuk, mint Nagyvárad hőseire, mégis több mint tíz éve hiába kéri minden esztendőben az RMDSZ az önkormányzattól azt, hogy ezt az ünnepséget is iktassa a városnapi hivatalos programok közé. „Fontos, hogy megerősítsük azt: Nagyváradnak az erényei Szent László király hagyatéka nyomán mindig az emberekben öltöttek testet, az egyszerű munkástól a honvédtábornokig. Ezért kár és érthetetlen az, hogy a polgármesteri hivatal a kérésünket idén se teljesítette” – hangsúlyozta a politikus. A koszorúk elhelyezése után dr. Kovács F. Zsolt váradújvárosi plébános áldásával ért véget a megemlékezés.