2023.10.03. 18:30
Koncerttel ünnepelték a zene világnapját a Posticumban
Zongora- és hegedűmuzsikával ünnepelték a zene világnapját a nagyváradi Postciumban október 1-jén, vasárnap délután 17 órakor. Fellépett Andreea Tinca (zongora) és Paula Gherasim (hegedű).
Fotó: Tóth Gábor
Tóth Gábor
Műsoron volt Beethoven op. 109-es zongoraszonátája – No. 30., E-dúr, ez az utolsó előtti előtti a 32-ből, 1820-ból, aforisztikus merészségekkel –, Brahms 2., A-dúr hegedű-zongora szonátája, op. 100 – szintén nem korai alkotás, egy svájci nyaralás (Thun, 1886) során ihletődött mű –, Liszt no. 12-es transzcendens etűdje, a Chasse-Neige – igen súlyos Liszt „Hópelyhek” –, valamint Prokofjev 6. zongoraszonátájának kíméletlen-virtuóz IV. tétele – a II. világháború kemény zongorakalapács-metaforái 1940-ből.
Ahogy arról már korábban hírt adtunk, Andreea Tinca a kolozsvári és bukaresti zeneakadémiák végzettje, valamint Bécsben is tanult ösztöndíjjal, Paula Gherasim a bukaresti zeneakadémia végzettje, a nagyszebeni filharmonikusok zenekari tagja.
A zene világnapjának kezdeményezése-létrejötte egyébként Yehudi Menuhin érdeme, még 1975-ből. Október 1-jével sikerült viszonylag egy olyan dátumot jóváhagyni az UNESCO-nak e világalkalomra, amely napon egyik nagyon neves-híres zeneszerzőnek sincs jelentősebb évfordulója, hogy lehetőleg ne legyen kisajátítva egy konkrét alkotó emlékének ez a nap, s így váljék egyaránt minden zeneszerző és zeneszerető közös kincsévé. Habár, különös módon, minden idők egyik legnagyobb zongoristája, Vladimir Horowitz például épp ezen a napon született...
A Posticum vasárnap délutáni közönsége 25 főnyi volt és igen lelkes, ugyanakkor az egész hangulat családias, a koncert pedig ingyenes belépéssel baráti szeretetből való – ezek az okok, amiért nem fogjuk, nincs értelme nagyon részletesen firtatni a hallott előadói hiányosságokat, többek között aszinkronokat (Brahmsnál), vagy lapszuszokat (akár a Beethoven-finálé egész V. variációját is érintőt), főként Andreea Tinca részéről, aki pediglen már diákkora óta visszajáró vendége a Posticumnak, s különösen szeret itt mindig fellépni.
Az egyórányi muzsikálás ráadásaként hangzott el Saint-Saëns híres Hattyúja az előadók kettősével, egyben ez volt a kissé görcsösre sikerült koncert megkönnyebbült fénypontja.
