Ismét a zongora volt fókuszban a Kaganovskiy zenei sorozatban

Tóth Gábor

Nagyvárad legelitebb, legminőségibb kamarazenéje az, amit itt a barokk palotában minden hónap utolsó szerdáján hallhatunk, ez jelenleg tény. Voltaképp nincs is mit hozzátenni szóban már ehhez a zenei élményhez, legfeljebb önismétléssel szólni arról, hogy minden egyes alkalommal még egy fokkal magasabbra tudja tenni a mércét önmaga és közönsége számára is ez a Kaganovskiy-sorozat. Ne feledjük azt sem, hogy Patachich korszakára emlékeztetően karolja fel vállaltan a Nagyváradi Római Katolikus Püspökség ezt a másfél éve tartó kezdeményezést, melyben minden alkalommal igényesen válogatott vendégművészek érkeznek zenélni Váradra a Kaganovskiy művészpárossal közösen.
Telt ház volt szerdán a püspöki palota dísztermében, nagyjából 150 fő, az atmoszféra a zenék alatt pisszenéstelen volt, amihez nyilván a tolmácsolás minősége teremtette meg az általános ámulatot. Minden tudásukat, érzelmüket beleadták a kamarazenészek, hogy a német romantika két emblematikus alkotása valóban a német romantika méltó hangján szólaljon meg. Mivel a Kaganovskiy-páros játékát már jól ismerjük, emeljük ki most a vendégeket, Kállay Ágnes visszatérő gordonkaművészt és Fenyő Gusztáv zongoraművészt, akit viszont premierben hallhattunk Váradon. Kállay Ágnes játékában a pontos elegancia és mellette a féktelenül megveszekedett (csakis jó értelemben) zenerajongás kifogyhatatlanságának kettős érzése kerít hatalmába mindig. Fenyő Gusztáv pediglen itt rangidős stabil kovász és professzor-korrepetitor volt, a Nap, mely körül a különféle karakterű, mégis harmonikusan együttműködő bolygók szófogadóan, együttműködésben keringenek. Ezzel együtt Fenyő egy olyan kulturált eleganciájú zongoraművész, amilyet sajnos keveset hallunk már mostanság, csak régi nagyok tudják/tudták azt, amit ő képvisel.
Zongoranégyesek... az idejét sem tudom, mikor hallottam élőben utoljára Nagyváradon ezt az összeállítást, bizonyára komplex előadói kockázata miatt. Mindenesetre ezt csakis így, illetve ettől felfelé érdemes művelni kamarazeneileg.
Talán ennyi kívánkozott most rövidebben a Kaganovskiy Zenei Esték legutóbbi koncertjének margójára, azt úgyis képtelenség szavakba önteni, hogy milyen szakmai igényességgel, friss lendülettel és romantikus átéléssel szólt itt és most Schumann és Brahms e két remekműve.
Dokumentálás végett még írjuk a ráadást, Manuel Ponce: Estrellita (hegedű-zongora letétben) – mint az elhangzott, a koncertsorozat fokozatosan az ég felé tekint ősztől decemberig, a fény megszületése közeledtével, múlt héten a Hold volt soron a ráadásban (Debussy), ezúttal egy „kis csillag” (a cím spanyol megfelelője). A koncertet követően hagyományossá tett közösségi-baráti eseménnyel, agapéval várták a közönségből maradókat. A Kaganovskiy Zenei Esték következő eseményére november 29-én kerül sor.