1956 hőseire emlékeztek Nagyváradon

Pap István

A váradi városháza nagytermében emlékeztek meg vasárnap este az 1956-os forradalomról és szabadságharcról a Magyar Polgári Egyesület és a Várad folyóirat szervezte író-olvasó találkozón, melynek meghívottja Domonkos László budapesti író, szerkesztő volt. Ezen az eseményen mutatták be Ivan Szerov, a KGB első igazgatója A bőrönd titkai című könyvét, mely az egykori szovjet kémvezér titkos naplóit és feljegyzéseit tartalmazza. A kötetet megjelentető Időjel kiadó igazgatója, Baranyi Krisztina mesélt az egybegyűlteknek a kiadás viszontagságairól. A maga során Domonkos László azt emelte ki, hogy az 1956-os forradalom kapcsán még mindig vannak olyan tények, amelyek ismeretlenek a nagyközönség előtt, amelyek azonban elengedhetetlenek a történtek teljes megértéséhez. Egy ilyen ismeretlen tény az író meglátása szerint az, hogy nemcsak Budapesten zajlottak szovjetellenes harcok, hanem az ország más pontjain, például Szeged környékén is. Baranyi Krisztina azt mondta el, hogy Szerov 1939-ben kezdte el írni titkos naplóját és 1964-ben kezdett el dolgozni az emlékiratain. 

A mű orosz nyelven 2016-ban jelent meg, és pár évvel ezelőtt felvetődött a magyar nyelvű kiadás gondolata is. Ez egy kivételes dokumentumértékű mű, amelyben például szovjet szemszögből is megismerhetjük az 56-os magyarországi eseményeket. Szerov egyébként egy gátlástalan és fanatikus kommunista volt, aki a legcsekélyebb lelkiismeret-furdalás nélkül írt a legnagyobb emberi szenvedésekről is, melyeket a kommunizmusnak áldozatul eső emberek, közösségek, népek szenvedtek el. Ugyanakkor nagyon okos ember is volt, és e két tulajdonsága, azaz okossága és gátlástalansága lehetett az oka annak, hogy mindig oda küldték, „ahol forró volt a talaj”. Ezért is kivételes dokumentumértékű munka ez a titkos napló. A kiadványt a helyszínen lehetett megvásárolni az esemény után, melyen végül Dénes László, a Várad megbízott szerkesztője ismertette a folyóirat legfrissebb, októberi számát. Az esemény végén Mátyás Attila, a Szabadságra Vágyó Ifjak Szervezetének egykori tagja szólt röviden az egybegyűltekhez.

Fáklyás felvonulás

Az író-olvasó találkozó után az érdeklődők a városháza előtt gyülekeztek, ahonnan este hét órától fáklyás menetet szervezett a Magyar Polgári Egyesület és a nagyváradi Rákóczi Szövetség. Az emlékezők a Partiumi Keresztény Egyetem Teleki (Primăriei) utcai székhelyéig vonultak fáklyával a kezükben, majd az intézmény belső udvarán megkoszorúzták az ’56-os emléktáblát. A helyszínen a Váradi Dalnokok az alkalomhoz illő rövid műsort adtak elő, majd Tőkés László, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület volt püspöke, az egyetemet alapító Pro Universitate Partium Alapítvány elnöke mondott ünnepi beszédet, melyben többek között kiemelte: „Az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc a huszadik századi magyar történelem egyik legmeghatározóbb eseménye volt. Rövidsége miatt hajlamosak vagyunk csak a tragikus leverettetésére emlékezni, pedig a valóság az, hogy tüneményes gyorsasággal, egyetlen hét alatt kivívott győzelme miatt igazából történelmünk egyik legdicsőségesebb eseményének kell tekinteni.” 

A továbbiakban kifejtette: „A politikai közbeszédben sajnálatos módon devalválódott az úgynevezett európai vagy éppenséggel keresztyén értékrend. Olyan elkoptatott hivatkozási alappá váltak, melyeknek hiányzik a tettekben megmutatkozó valóságfedezete. Szabadságharcosaink, köztük is elsősorban az egyetemi ifjúság és a legendás pesti srácok kiontott vérükkel tették hitelessé a szabadságot, mint legfőbb értéket. A műszaki egyetemisták és főiskolások szövetsége a MEFESZ tizenhat pontos programját véráldozatával hitelesítette. A ferencvárosi Corvin-köz vakmerő tizenéves harcosai már-már csupasz ököllel gyűrték le a szovjet 33. gépesített gárdahadosztály mérhetetlen túlerejét. (…) A forradalom és a szabadságharc hősi halottainak kiomló vére a szabadság méltó mértékegysége”. 

Tőkés László említést tett a Szabadságra Vágyó Ifjak szervezetéről is, melynek tagjait hosszú börtönbüntetésre ítélte a romániai kommunista igazságszolgáltatás. „Határon átívelő magyarságukért és vétlen szabadságszeretetükért 25 és 3 év között kiszabott börtönbüntetésükkel kegyetlenül megbűnhődtek” – mondta, hangsúlyozva, hogy az ifjúság jelenti a jövőt, nekik kell elődeiktől átvenni a stafétát. „Magyar hazánk manapság is függetlenségéért és szuverenitásáért harcol. Amit egy országnak a függetlenség jelent, a külhoni magyarságnak azt jelenti az önrendelkezés. A mi szabadságunk az autonómia, az, hogy sorsunkról ne nélkülünk, ne mások döntsenek. Saját kezünkbe kell vennünk sorsunk, jövőnk alakítását. Istennek hála, olyan időket élünk, amikor szabadságunkért nem kell fegyvert fognunk, vérünket ontanunk. Méltó volna, hogy mostani vértelen küzdelmünkben ne hátráljunk meg, hanem szabadságharcos elődeink példáját követve vállaljuk a reánk eső részt, védjük meg és a vívjuk ki az alapvető lételemünknek számító szabadságot” – zárta szavait Tőkés László.

A beszéd után koszorút helyezett el az emléktáblánál Baranyi Krisztina és Domonkos László, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács nevében Tőkés László és Török Sándor, valamint az Erdélyi Magyar Szövetség vezetőségének a tagjai. Végül a Szózat és a székely himnusz eléneklésével zárult az ünnepség.