Nagyszalontai szőlőskertek

Sára Péter, Nagyszalonta

Tudtunk szerint, Nagyszalonta mezővárosának az 1800-as években már virágzó szőlőskertjei voltak, amelyek körülölelték a várost. Nézzük csak, hogyan vallott a nagyszalontai Arany János a Petőfi Sándorhoz írott levelében, melyet 1848, szeptember 27-ei keltezéssel adott postára: „Öcsém, a szüret elmúlt. Hál’ Istennek, nem mondok egyebet. Akár van bor, akár nincs, hál’ Istennek, mert a szüret elmúlt. Én kiszenvedtem!!! Egyébiránt pajtás, olyan 20 akó borom lett, mint a pinty. Gyere, igyuk meg ketten: én is tízet, te is tízet”. A korabeli idézetből megtudjuk, Arany Jánosnak is volt szőlőtermő-parcellája, mégpedig nem akármilyen terméssel, mert egy akó bormennyiség is jelentős liter-mennyiséget jelentett.
Azóta két évszázad lejárt, az akkori szőlőskerteknek nevezett területek is megvannak ugyan, melyeket akárminek lehet nevezni, de a valamikori virágzó szőlőskerteknek bizony nem. Helyenként a gazdátlan parcellákban szinte embermagasságúra nő a gyom. De nem mindenütt. Helyenként lucernával, kukoricával káposztával vagy más kapásnövénnyel helyettesítik a volt szőlőtőkék helyeit. Itt-ott, azért még kerülnek a régebbi szőlősgazdák között, akiknek utódaik felkarolják a múlt kincseit: egyik ismerősömet figyelem, látom, bontja a régi pajtáját, mondom is neki; na pajtás, vége? Amire ő feleli; „Ennek vége, de nézd meg, mi fog a helyére kerülni!” Betonra alapozva, újonnan épített, horganyzott lemezborítású külsővel rittyentett egy kis, modernnek nevezhető szőlős-pajtát, – mondja is: „A gyerekeim már évek óta mellettem állnak, besegítenek, szorgoskodnak. Van értelme, örömmel hagyom rájuk a parcellámat, no meg ezt a kis házacskát is!”