Ünnepelt a biharpüspöki római katolikus közösség

Kettős ünnepet ült vasárnap délben a biharpüspöki római katolikus plébánia híveinek közössége: Szent Lőrinc-búcsút tartottak és megemlékeztek templomuk felszentelésének az évfordulójáról. Az ünnepi szentmise szónoka és főcelebránsa Szabó Ervin nagyvárad-olaszi plébános volt, aki korábban a püspöki egyházközségben is szolgált.

A szerző felvételei

Ciucur Losonczi Antonius

A szentmise bevezető részében Varga Sándor plébános kiemelten köszöntötte az idén százesztendős Máté Viktort (aki a biharpüspöki templomban volt megkeresztelve), azt kívánva, hogy Isten adjon neki még sok erőt és kegyelmet, valamint a papi hivatást választó Ungi Szabolcsot (aki ősszel fogja megkezdeni tanulmányait a szemináriumban), azt kérve, hogy Isten adjon neki kitartást az elhatározásához.

Az evangéliumi részlet Szent János könyvéből szólt. Elmélkedésében Szabó Ervin nagyvárad-olaszi plébános Szent Ágostont idézte, aki szerint akkor tisztelünk igazán valakit, ha követni próbáljuk őt és utánozni szeretnénk. A szónok szerint ilyen példakép lehet számunkra Szent Lőrinc, többek között azért, mert volt humora, és a hitünk szempontjából fontos, hogy nekünk is legyen, hiszen Isten nemcsak az örök boldogságra hívott meg bennünket, hanem azt akarja, hogy még itt, a Földön örömteliek legyenek a napjaink, és ennek része az is, hogy vidámak vagyunk. A jókedvű adakozót szereti az Isten, ezt olvashatjuk a Bibliában is. A hagyomány szerint pedig amikor mártírhalált halt úgy, hogy roston forgatták, Szent Lőrinc a kezét nyújtotta, és arra buzdította a bántalmazóit, hogy fordítsák meg, mert az egyik oldala már eléggé megégett, míg a másik még nem. A humora tehát még a szenvedései közepette se hagyta el, magyarázta a tisztelendő.

Arra is felhívta a figyelmet Szabó Ervin, hogy a szeretetünket ki kell, hogy mutassuk. Így cselekedett Szent Lőrinc is, aki segített a Rómában élő nincsteleneknek, ápolta a betegeket, feladatának tekintette, hogy foglalkozzon mindazokkal, akiket emberszámba se vettek. Mi se ódzkodjunk tehát attól, hogy megdicsérjünk másokat, minőségi időt töltsünk egymás társaságában, apró, kedves gesztusokkal jelezzük, ha valaki fontos számunkra, tegyünk szívességeket másoknak, és ne féljünk megölelni, megsimogatni azt, aki kedves számunkra, tanácsolta a plébános.

A szentmise végén elimádkozták a Szent Lőrinc litániát, majd szentségi áldással és szeretetvendégséggel ért véget az ünnepség.