EMT-konferencia Nagyszalontán

Herczeg Mária

Négy napon át június 29 és július 2 között a nagyszalontai Arany János Elméleti Líceum volt a házigazdája az Erdélyi Magyar Műszaki Tudományos Társaság XVI. Tudomány és Technikatörténeti Konferenciájának. Mivel az a megtiszteltetés ért, hogy régi szaktársaimmal együtt meghallgathattam az esemény utolsó előtti napjára beütemezett magas szintű előadásokat – szükségét éreztem annak, hogy úgymond közhírré tegyem (mint ahogy hajdanán a falvakban kidobolták a híreket) a konferencia jelentőségét, az érintett témaköröket és végül személyes benyomásaimat.

Érdekes néhány statisztikai adat: harmincötön sereglettünk össze és 22 előadásra került sor. Magyarország városaiból 11 magasan képzett szakember érkezett, Erdélyből és a Partiumból is 11 kiváló tudós és kutató volt jelen. A kifogástalan szervezésnek köszönhetően az előadóteremben óriás kivetítőn követhettük az elmondottakat és láthattuk a témához kötődő képanyagot is. Az előadások két ágazatra tagolódtak, műszaki és természettudományi ismeretekre. Mindvégig az volt az érzésem, hogy minden előadó aprólékos, lelkiismeretes kutatómunkára alapozta a mondandóját és szenvedélyesen szereti a szakterületét. Megemlítek néhány műszaki és természettudományi ágazatot: energetika, bányászat, vízgazdálkodás, fizika, geológia, ásványtan, meteorológia, archeológia, biológia. Az előadók megemlékeztek sok olyan tudósról – hazánk fiairól – akikről már hallottunk, olvastunk, de szó esett sok olyan kutató és kísérletező tudósról is, akik már az 1970-es évek végétől törekedtek egyes jelenségek megértésére és gyakorlati alkalmazására. Ez szinte minden szakterületre vonatkoztatható. Úgy gondolom, nagyon büszkék lehetünk sok híres régi magyar tudósunkra. 

Mint már említettem, nem egyedül képviseltem a régi nagyváradi „Villanytelepet” – amely idén lesz 120 éves. Van ugyanis egy nyugdíjas energetikus csoportunk, amelyet Makai Zoltán alapított és tart össze. Az ő kivételes kapcsolatteremtő és kommunikációs képességének köszönhető, hogy meghívást kaptunk a nagyszalontai konferenciára. Kis csoportunk jellemzője, hogy mindegyikünk hosszú évtizedekig állt az energetika szolgálatában. Nem hagyhatom ki azt, hogy két kollégánk, Makai Zoltán és Bán László előadóként lépett fel a „szakmai színpadon”. Nagyon örültünk, hogy színvonalas, jól dokumentált képekkel illusztrált két előadást hallhattunk részükről.

A nap utolsó előadója tömör hangsúlyos mondanivalójával mintegy magasba emelte nemzetünk sokirányú orientáltságát, tudását, a magyar tudomány fejlődésének jelentőségét. Az előadások záróakkordjaként meghatottan énekeltük el Nemzeti Imánkat – lelkünkbe rejtve azt, amit már megbűnhődtünk: a múltat s jövendőt.