Szólóban is megmutatkozott a nagyváradi székesegyház megújult orgonája

Tóth Gábor

A múlt keddi zenekari-vokális nagykoncert után most kizárólag szólóban szerepelt ez a voltaképp két (kis és nagy) hangszer. A sípkórus hangjának-lelkének szakértő életre hívói apa és fia voltak, Kristófi János székesegyházi orgonista-karnagy, valamint Kristófi László, aki jelenleg a budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen folytatja orgonaművészi doktori tanulmányait.

Mielőtt a koncertműsorra térnénk, magához az orgonaünnephez kapcsolódó néhány részletet is kötelességünk vázolni. Az orgona felújítása egy átfogóbb, egyházi, kulturális, szakmai képzési, turisztikai szférát is érintő nagyprojekt, a ROHU-398-as kódszámú, Románia–Magyarország Határon Átnyúló Együttműködési Program részét képezte. Csorba Sándor levéltáros többek között elmondta bevezetőjében, bruttó 352 ezer euró volt a teljes restaurálás költsége, az orgonának 37 regisztere, 2306 sípja van, a 11 mm-estől a közel 6 méteresig, ebből 153 síp még a 18. századi orgonából való. A billentyűket a sípokkal összekötő traktúrarendszer összhossza több mint egy kilométer.

Meghívottként ezúttal maguk a restaurátorok, Sándor Péter, Bartis Szabolcs, Bors László is jelen voltak, a későbbiekben, a koncert végén az előadókkal együtt őket is köszöntötte Böcskei László megyés püspök.

A három éve tartó restaurálást – 2020. február 6-án írtak alá erről szerződést, március 10-én kezdődtek a munkálatok – a gyergyószentmiklósi Vox Humana orgonaépítő cég és a csíkszentsimoni Sándor Péter műhelye végezte. Egy korábbról üresen maradt orgonaszekrénybe pedig új, olasz reneszánsz stílusú, különálló kis orgona épült, mely az újtusnádi Bors László alkotása. Ezzel tehát létrejött egy külön kis ékszercsoda, egy régi-új orgonapozitív is a karzat ívének közepén, mely a gondos, hagyománytisztelő szakértelemmel megújított, mechanikus 19. századi romantikus Országh-nagyorgona játszóasztala mögött bújik meg, a karzatról nézve. A székesegyház első orgonáját Mária Terézia adományozta, 1777–82 között Fridolin Ferstl bécsi orgonaépítő mester készítette el azt a hangszert, amit majd az 1890-es években az Országh orgonaépítő műhely teljesen átalakított. Az akkor üresen maradt egyik orgonaszekrénybe 1990-ben a passaui Eisenbarth orgonaépítő cég egy neobarokk orgonát is készített, ezt Hermann Binder (Nagyszeben) illesztette ide 1991-ben.

Az esemény záróakkordjaként köszöntötték még a jelenlévő szakmai tanácsadót, Walter Kindl temesvári székesegyházi karnagyot is, valamint a közönség soraiban helyet foglaló egyházi elöljárókat, Virgil Bercea nagyváradi görögkatolikus püspököt és Manuel Nin athéni görögkatolikus exarchát. Megtudtuk továbbá, hogy a Vox Humana csapata már belefogott a nagyváradi vártemplom orgonájának felújításába is.

Lássuk most az est lényegét, a kiválóan összeállított műsort, mely két részből állt. Elsőként Kristófi László játszott a romantika időszakából gondosan válogatott, gazdagon, vele színesen és ízlésesen regisztrált négy igényes technikát kívánó művet: Liszt Prelúdium és fúga BACH nevére (S. 260); Schumann op. 56-os, eredetileg ún. pedálzongorára írott sorozatából a no. 4-es Asz-dúr; Mendelssohn posztumusz d-moll allegro, korál és fúga (1844), Brahms kései intremezzóinak elmélyült, áttetsző hangvételével rokon op. 122-es 11 korálelőjátékából a no. 4-es, Herzlich tut mich erfreuen.

Következett Krisfófi János, s vele premierben a kis orgonapozitív is, amire két régi, reneszánsz és barokk itáliai darabot választott az orgonaművész, különleges aurájú, korhű hangzást teremtve: Girolamo Frescobaldi (1583–1643) Canzon dopo l’epistola (La messa della domenica, a Fiori musicali kötetből); Domenico Zipoli (1688–1726) All’elevazione (no. 12-es, F-dúr, a Sonate d’intavolatura per organo e cimbalo gyűjteményből). Majd visszatérve a nagyorgonához, J. S. Bach jött, a legközismertebb, leghíresebb ideillő alkotás, a d-moll toccata és fúga (BWV 565), pazar, fényes, virtuóz előadásban. Ahogyan Liszt által szimbolikusan Bach nyitotta a műsort (hangjegyekre átírt nevével), úgy szintén Bach lebegett metaforikusan a koncertet záró Max Reger-darabban is, d-moll bevezetés és passacaglia (1899), mely ha nem is mondja ki, de variációi során mindvégig sejteti, hogy példaképe-ihletője Bach c-moll passacagliája.

A koncertet záró köszöntők során legvégül Kristófi János orgonaművész, székesegyházi karnagy nyilvánosan is megköszönte Böcskei Lászlónak, hogy a püspök szívügyének tekintette az orgona megújulását, és ilyen kitartóan kiállt az ügy mellett. A hangszer szóló főpróbája tehát megvolt, de még ezen a nyáron hátra van az orgonaszentelés, természetesen az is koncerttel egybekötve. Ennek pontos részleteiről a közeljövőben hírt ad majd a püspökség.