Megszólalt a nagyváradi székesegyház felújított orgonája

Tóth Gábor

Az elmúlt bő három esztendőben (2020 óta) folyamatosan végigkövette a BN annak adminisztratív, pályázati, szakmai, művészeti részleteit, hogy miként folyt a nagyváradi székesegyház orgonájának megújulása. Most erről csak röviden szólunk, hiszen a lényeg ezúttal maga az avatóesemény, azaz a bemutatkozó koncert volt, amelyen az immár maga teljességében megszólalható orgona pazarul debütált.
Röviden annyit, hogy az Európai Unió támogatásával (Interreg V., RoHu 398) megvalósított restaurálást a gyergyószentmiklósi Vox Humana orgonaépítő cég és a csíkszentsimoni Sándor Péter műhelye végezte. Egy korábbról üresen maradt kis orgonaszekrénybe pedig új, olasz reneszánsz stílusú, különálló orgona épült, mely Bors László újtusnádi orgonaépítő alkotása. A székesegyház első orgonáját Mária Terézia adományozta, 1777–82 között Fridolin Ferstl bécsi orgonaépítő mester készítette el azt a hangszert, amit majd az 1890-es években az Országh orgonaépítő műhely teljesen átalakított. Egy üresen maradt orgonaszekrénybe 1990-ben a passaui Eisenbarth orgonaépítő cég egy neobarokk orgonát is készített, ezt Hermann Binder (Nagyszeben) illesztette ide 1991-ben.

Böcskei László házigazda megyés püspök részéről illően tartalmas és szerteágazó üdvözlet és méltó köszönetek sora nyitotta, majd zárta is a zenei műsort, hiszen számos testvéregyházi, valamint önkormányzati meghívott is helyet foglalt a padsorokban, utóbbiak közül magának a projektnek is aktív résztvevői, támogatói. De ami a lényeg, rengeteg civil érdeklődő is eljött átérezni, hogy ez a mi váradi hangszerünk. Mondhatjuk, hogy majdnem telt ház volt az egyébként ingyenes koncerten. Böcskei László a műemlékorgona megújulását okkal nevezte számunkra történelmi eseménynek, hiszen egy nagyváradi közkincs kelt új életre, 132 évvel ezelőtti megszületése óta most először.
A zenei program nem kizárólag az orgonára fókuszált, annál jóval sokrétűbb volt, vokális, korális, hangszeres. Közreműködött a Michael Haydn Kamarazenekar (ez voltaképp a filharmónia vonósainak egy tekintélyes szakmai kivonata), a házigazda székesegyházi Szent László Énekkar, szólót énekelt Kristófi Ágnes szoprán, Poulenc-orgonaversenyt vezényelt Alpaslan Ertüngealp, Michael Haydnt és Mozartot dirigált Kristófi János, ugyanakkor ő volt az orgona fő megszólaltatója, emellett a zenekari orgona-continuókat Józsa Domokos (váradszőllősi plébánia) játszotta. A műsort egyelőre soroljuk-dokumentáljuk (a továbbiakban majd visszautalásokat is teszünk a darabokra): Michael Haydn Te Deum MH 28, Michael Haydn Qui sedes, Domine MH 444, W. A. Mozart Laudate Dominum K. 339, J. S. Bach g-moll fantázia BWV 542, Poulenc g-moll orgonaverseny, Liszt Andante religioso S. 261a, Widor Toccata az 5. orgonaszimfóniából.

A zeneileg hallottak alapján a restaurátorok egyértelműen szakmai alázattal törekedtek nagyfokú hagyománytiszteletre, azzal együtt, hogy megszületett például a már említett külön is aktív neoreneszánsz pozitív – reméljük egy következő koncerten majd olvashatjuk a program mellett az orgona részletes diszpozícióját is, ezt ugyanis szokás feltüntetni.
Igazán remekmű volt magának a műsornak a felépítése is, szimbolikus tartalmi üzenetekkel, egyben liturgikus szempontokkal. Hálaadással – M. Haydn Te Deum – kezdődött a program: mindenekelőtt Istené a dicsőség. Aztán egyházi naptárhoz igazodás is következett – Qui sedes, Domine (graduále advent 3. vasárnapjára) –, s persze egyáltalán nem véletlen a hagyomány, hogy maga a szavak nélkül ég és föld között közvetítő orgona is „ott ül fenn” azon a bizonyos karzaton. Újabb dicsőítés szólt: Mozart Laudate Dominum (salzburgi sorozatból), melyben érintőlegesen, ha nyilván anakronisztikusan is, de Bécs–Várad kontinuitásban most igen találóan, felbukkant a császári Gott erhalte dallamfoszlánya. Liszt Andante religiosója sem véletlenül rokon a szerző első szimfonikus költeményével, Amit a hegyen hallani (esetünkben ismét a karzatról), azaz szintén magasságokról, örökkévalókról, a teremtett világ fölött húzódó transzcendenciák megsejtéséről kíván üzenni, s talán ez volt a legbensőségesebb, legmegérintőbb momentum kedd este. Ugyanakkor szimbolikus lehet újjáépítés szempontjából az is, hogy Poulenc orgonaversenye, melynek komponálásakor a szerző valóban igyekezett elmélyülni hitében (rocamadouri zarándoklata az ún. fekete Szűz Máriához), épp 7-es tagolású, akár a teremtés napjai.
Zenei tartalmak tekintetében egyértelmű volt a tisztelgés prioritása egykori váradi szerzőnk, Michael Haydn előtt, jelesül maga a műsorindító Te Deum is 1760-ból származik, de kihagyhatatlan volt a M. Haydnnal salzburgi „rokon” már említett Mozart, és mindenek zenei forrása, az „ötödik evangélista”, a legnagyobb súlypont, Bach, majd a romantika és a 20. század kronológiai érintése. Bevezetés szempontjából is nagyszerű volt, hogy az orgona eleinte mint diszkrét zenekari continuo-partner (M. Haydn, Mozart) kapott hangot Józsa Domokos kiváló közreműködésével, majd Kristófi János játékában egyszer csak egyetlen nagy szóló orgonadarab – Bach g-moll fantázia – rántotta le a leplet a hangszerről (akár egy szoboravatón), jól adagolva megzúgatva mindent a tér-remegtető pedálregiszterektől a legapróbb sípokig. Kristófi János orgonaművész, karnagy, a régi és a felújított hangszer legjobb ismerője talán most lehet a legboldogabb a tekintetben, hogy megmutathatta, mit tud valójában ez az orgona, s tette mindezt a rendkívüli igényesség mellett nagyfokú szakmai alázattal. Bachot követően tehát újabb és újabb színek következtek, így derült ki fokozatosan Kristófi játékából, hogyan alkalmazkodik az orgona a különféle stíluskorszakokhoz, a német barokktól a liszti romantikán át a 20. századi francia orgonamuzsikáig.
Kristófi Ágnes, aki a csapathoz való azonnali szintmeglátással/meghallással, már hangindításaival a legkifinomultabb kamarazenészeket is felülmúlja, olyan ritka váradi kincsünk (a budapesti Nemzeti Énekkar sokszorosan elismert tagja), aki, nem túlzás, angyalok hangján tud megszólalni – mi másban lehetett ez most így, mint Mozart zenéjében. Nagyon örvendetes, hogy Poulenc orgonaversenyére sikerült idecsábítani Alpaslan Ertüngealpot, az isztambuli születésű, görög származású, valójában hosszú ideje honosodott nagyszerű magyarországi karmestert. Talán a filharmóniában is újra viszontláthatjuk, mert ott több évnyi nagyon komoly zenekarépítő munkát volt kénytelen félbehagyni tavaly.
A következő székesegyházi koncert tehát vasárnap 19 órakor lesz, immár kizárólag az ünnepelt orgona főszereplésével, Kristófi János és Kristófi László játékával.