FITO: Külföldi színházi darabok is versengenek Nagyváradon

Pap István

A külföldi előadásokra kisebb az érdeklődés a váradi közönség részéről. Különösen igaz volt ez a megállapítás a szerdán délután vendégszereplő grúz Meskheti Állami Színház előadására, amelyet alig kéttucatnyi néző tekintett meg az Árkádia Bábszínházban. Pedig az Akhaltsikhe városából érkező társulat ’Til Death Do Us Part (Míg a halál el nem választ) című előadása már csak az egzotikuma miatt is nagyobb figyelmet érdemelt volna. A háromszereplős darab azt vizsgálja, hogyan viselkednek az emberek határhelyzetekben.

Dimitré Dinev darabja egy háborús övezetbe vezet, ahol egy férfi katona túszul ejt egy nőt, aki szintén katona. A hatalmi viszonyok lassan-lassan megváltoznak. A fordulópont akkor következik be, amikor ketten megölnek egy harmadik katonát, és a darab végére a férfinek kiszolgáltatott nő csáberejét is bevetve végül uralkodni fog a férfi fölött. A darabot Radu Ghilaş rendezte, az előadás zeneszerzője Kokhal Dragosh volt. A nyelvi korlátok ebben az előadásban erősen éreztették hatásukat, a történet szövegeinek angol nyelvű változatát rendre késve vetítették ki a háttérvászonra, így nem volt világos, hogy éppen melyik szereplőnek melyik szövegét is olvashatjuk. Így nehéz volt világosan megérteni, mi is zajlik a színpadon, ami valószínűleg a darab esélyeit is csökkenteni fogja, hiszen az előadást a rövid dráma versenyszekciójának a részeként mutatták be.

Rómeók és Júliák

Nem kellett ilyen jellegű nyelvi problémával megküzdeniük azoknak, akik este kilenc órától megnézték a Romeos & Julias Unplagued, Traumstadt című táncszínházi előadást, noha telt ház ennek ellenére nem volt a színházban. A Josiko Waki rendezte egyórás intenzív, harsány produkció arra a gondolatkísérletre épül, hogy milyen lenne, ha a Rómeó és Júlia napjainkban, a világjárvány idején játszódna. Az előadás az expresszionista táncszínház hagyományaira épít, a mozgás mellett nagyon fontos szerepet kap benne a táncosok személyisége, a fény- és színhatások, illetve a modern és klasszikus zene ötvözete is (Prokofjev Rómeó és Júliája mellett például Garbage- és Nine Inch Nails-dalok is felcsendülnek). Különösen hatásosak voltak Damian Pielka élőben játszott dobszólamai, melyek még hangsúlyosabbá tették a koreográfiák ritmusát és érzelmi töltetét.

A darabban Verona Traumstadttá, azaz a traumák városává változik, ahol minden fiú Rómeó és minden lány Júlia, és ahol a Shakespeare-tragédia híres jelenetei teljesen egyedi módon jelennek meg. Nem egybefüggő történetet látunk, hanem önálló jelenetek füzérét, amelyek robbanásig feszülnek a fiatalos energiáktól. De az életigenlés, az életöröm, a szerelem végül Traumstadtban is tragédiába torkollik, az átlátszó dobozok, melyek az előadás elején a koronavírus miatt az embereket egymástól elszigetelő eszközként funkcionálnak, az előadás végére koporsókká változnak, amelyekbe a szerelmesek helyezik bele elhunyt társaikat. A kriptába besugárzó erős fény lassan elhalványul, végképp sötétbe burkolva a fiatalok reményeit. A német és a lengyel társulat esztétikailag meggyőző koprodukciót hozott össze, az előadás tavaly Arany Yorick-díjat kapott a 26. Shakespeare-fesztiválon, és nagy esélyesnek számít a váradi rövid dráma versenyszekciójában is.