Elballagtak a margittai Horváth János Elméleti Líceum végzős diákjai

Szőke Ferenc

A sokéves hagyománynak megfelelően reggel 8 órától az RMDSZ vezetősége kereste fel az osztályokat, emléklapot adtak át minden végzős diáknak, és könyvjutalmat a legjobb eredményt elérőknek. Ezután a XI.-es diákok búcsúztatták végzős társaikat, megtartották az utolsó osztályfőnöki órát, majd hosszasan szólt a csengő, és kivonultak az iskolából. Elől haladtak a zászlóvivők, majd az iskola névadója fényképének vivői, akiket a végzősök követtek, piros, fehér, zöld lufikkal, majd a tanárok zárták a sort. Rendőri felvezetéssel megkerülték a központi parkot, majd bevonultak a református templomba. Az RMDSZ-székház előtt rövid időre megálltak és útjára engedték a lufikat.

Az évek során immár hagyománnyá vált, hogy a ballagási ünnepségnek a református Istenháza ad otthont. Elsőként a házigazda, Kovács Gyula lelkipásztor köszöntötte a végzősöket, tanáraikat, szüleiket, nagyszüleiket. „Az isteni kegyelem megadta, hogy a Horváth János Elméleti Líceum egy újabb nemzedékének a ballagási ünnepségén legyünk együtt. Legyen ezen az ünnepségen az első az Úristen szava” – mondta az igevers felolvasása előtt, melyre prédikációját építette. Kell visszatekinteni, előre tekinteni, de mindenképpen fölfelé is kell tekinteni, Teremtőnk felé, hívta fel a végzősök figyelmét. Legyen most a fő téma a hálaadás, megköszönve az elért eredményeket, majd a jövő tervezése – hangzott el.

Az istentiszteleti rész után Kun Tünde tanárnő vette át a szót, aki az ünnepség moderátora volt. Röviden köszöntötte az egybegyűlteket, majd elsőként az iskolaigazgatót, Nagy Gabriellát szólította mikrofon elé, aki Peter Marshall-idézettel kezdte beszédét: „Amikor gondtalan életre vágyunk, emlékezzünk arra, hogy a tölgyek is ellenszélben válnak erőssé, és a gyémánt is nyomás alatt készül.” A továbbiakban kiemelte, hogy az utolsó csengőszó tereli a végzős diákokat arra az útra, mely a holnapba visz, és amelyet be kell járniuk. Ehhez kell akarat, bátorság és céltudat. „Legyetek bátrak, de óvatosak is. Hozzatok jó döntéseket. Mindenkinek van egy gyémántmezeje, mely kiaknázásra vár” – fogalmazott. Zárszavában sok sikert kívánt diákjainak. Biztosította őket, hogy iskolájuk, templomaik, szüleik mindig szeretettel várják őket vissza.

Marcel Emil Sas Adăscăliții polgármester a jókívánságok mellett hangsúlyozta: hagyni kell a diákokat az általuk eltervezett úton haladni, mert csak akkor lesznek boldogok. Abban kell őket segíteni, hogy a választott utat sikerrel járják – fogalmazott. Demián Zsolt alpolgármester kiemelte: akkor lesz felhőtlen az életük, ha a munkájuk egyben a hobbijuk is lesz. „Láthatjuk, hogy tanáraitoknak ez sikerült, hiszen ők szeretik a munkájukat. Ezt kívánom nektek is” – mondta, a továbbiakban kifejtve: „Ünnepnap a mai közösségünknek, ünneplőbe öltözött az iskola, a város és a templom is. Örömteli, hogy a tanügyi sztrájk ellenére a diákok rendben elballagnak.” A beszédek között Mike Nóra és Mike Pál, illetve Mike Nóra és a Kabát együttes énekükkel, Fehér Jázmin szavalatával színesítette az eseményt. Ezután az osztályfőnökök díjazták a három osztály legjobb eredményt elért diákjait, az igazgató és aligazgató pedig az osztályfőnököknek – A és B osztály: Betuker Enikő, C osztály: Farkas Cecília – mondtak köszönetet és adtak át könyvjutalmat. Ezeken túl még számos különdíj volt. A MOST (az iskola civil szervezete) különdíjait Nagy Gabriella igazgató adta át. Az egyiket a Diáktanácsban végzett munkájáért Adorján Johanna kapta. Az évfolyamelső különdíjat és a Vándordíjat szintén Adorján Johanna, a jók között a legjobb kapta meg. A versenyeken jeleskedőket Takó Mónika jutalmazta. A Horváth János ösztöndíjat szintén az igazgató adta át Adorján Johannának. Az RMDSZ különdíját Demián Zsolt alpolgármester nyújtotta át az évfolyamelsőnek. Jutalmazták továbbá a sportban, zenében jeleskedőket és a Diáktanács tagjait is.

Szép momentuma volt az ünnepségnek az iskola jelképes kulcsának átadása a XI.-es diákoknak. A szokásokhoz híven a Diáktanács kivetítette a legemlékezetesebb pillanatokat megörökítő fotókat. Minden diák megkapta a Téglák a falban kiadványt, majd az ünnepség a házigazda áldásával és nemzeti imánk eléneklésével ért véget. A templomkertben a kivonuló diákokat szüleik, barátaik köszöntötték jókívánságokkal, virágcsokrokkal.