Csodálatos tenorhang zárta a komolyzenei fesztivált

Pap István

Egyszer lent, egyszer fent: amennyire kedvezőtlenek voltak az időjárási körülmények a Sounds of Oradea komolyzenei fesztivál pénteki nyitónapján, olyan tökéletes, ragyogó napsütéses, kellemesen meleg idő fogadta a közönséget vasárnap este a nagyváradi Szent László téren a zárónapon. Talán az időjárásnak is köszönhetően a péntek estétől eltérően sokkal több fizető néző jött el a koncertre, a főtéren kihelyezett mintegy kétezer széknek több mint nyolcvan százalékát elfoglalták. A hangverseny alapműsora négy opera részleteire épült. Elsőként Ruggero Leoncavallo Bajazzók című művéből hangzottak el részletek. Már a koncert legelején okozott egy kis meglepetést a világhírű argentin tenor, José Cura, aki nem a színpad mögül, hanem a nézőtér közepén elhelyezett keverőpulttól előlépve kezdte énekelni a Prológot, és a széksorok között sétálva, egy-egy nézővel kezet fogva ment fel a színpadra, időközben pedig a zenekar rákezdett az Intermezzora. Ezt követően az opera legszebb, Kacagj, Bajazzo című áriáját énekelte José Cura, az elmúlt három évtized operaszínpadainak egyik legjelentősebb tenorénekese, és a váradi közönség ezen az estén élőben bizonyosodhatott meg afelől, hogy méltán az.

 A műsorban a másik híres olasz verista operából, Pietro Mascagni Parasztbecsületéből következtek szemelvények. Felcsendült az Intermezzo a zenekar előadásában, majd színpadra lépett Ester Pavlu cseh mezzoszoprán énekesnő, hogy előadja Santuzza áriáját (Voi lo sapete, o mamma). Ester Pavlu a Prágai Előadóművészeti Egyetemen végzett, az operaszínpadok új csillaga, több nemzetközi verseny győztese. 2017-ben fedezte fel őt José Cura az általa tartott mesterkurzuson, és meghívta akkori prágai koncertjére. Azóta többször is felléptek együtt. A cseh művésznő bemutatkozó énekével bizonyította, hogy méltó társa a színpadon José Curának, akivel közösen énekelte el Santuzza és Turiddu drámai erejű, szenvedélyes kettősét (Tu qui, Santuzza). Ezt követően jegyezte meg a joviális José Cura azt, hogy három duettet énekelnek a koncerten, amelyek mindegyikében gyűlölnie kell partnerét, „de hogyan is gyűlölhetném őt?!” – kérdezte, miközben mosolyogva mutatott Ester Pavlura. A továbbiakban Giuseppe Verdi Aidájából hangzott el a nyitány, majd Amneris és Radames kettősét adták elő az énekesek (L’aborrita rivale a me sfuggia). A koncertprogram utolsó részében az opreafesztivál-egyvelegekből kihagyhatatlan Bizet-opera, a Carmen részletei csendültek fel, elsőként a Nyitány, majd José Cura és Ester Pavlu előadásában Carmen és Don José kettőse (C’est toi! C’est moi!), és ezzel vége is volt a hivatalos programnak.

Ráadások

Ez így leírva talán kicsit hosszúnak is tűnik, de a valóságban alig egyórányi zene hangzott el. Már csak az ilyen rövid műsor miatt sem maradhattak el a ráadásszámok: Ester Pavlu a Habanerát énekelte a Carmenből, majd José Cura mondott köszönetet mindenkinek a szervezésért. A ráadásban a világhírű énekes még inkább érzékeltette azt, hogy nemcsak kifogástalan operaénekes, de a közönséggel bánni tudó tapasztalt showman is. Bevallotta, hogy hat hónappal ezelőtt még azt sem tudta, hogy létezik egy „Oradea” nevezetű város a világon, „de most felfedeztem egy csodálatos, gyönyörű helyet, ahol hihetetlen kulturális élet van. Ez a fesztivál második éve, még csak a kezdet, a bemelegítés. Jövőre arra lesz szükség, hogy minden hely beteljen, hiszen az nem lehet, hogy van egy ekkora buli, és még vannak üres székek. Jövőre eljövök és ellenőrzöm ezt” – mondta, nevetést váltva ki a közönségből. Mint már említettük, valóban voltak még üres helyek, de a nézőteret körülvevő, derékig érő kerítésen kívül körös-körül több száz érdeklődő állt és látta, hallgatta majdhogynem ugyanolyan minőségben a hangversenyt, mint azok, akik kifizették az akár 90 lejes belépőt. Vagyis igény van a komolyzenére Nagyváradon, csak épp kellő számú fizetőképes kereslet nincs még rá. José Cura bevallotta azt is, hogy két héttel ezelőtt még le akarta mondani a koncertet, mert kovidos lett, de végül szerencsére másképp alakultak a dolgok. Elárulta, hogy felépülése után a nagyváradi volt az első koncertje, amit a közönség tapssal köszönt meg neki. Ezt követően a mexikói zeneszerző, Armando Manzanero szentimentális régi boleroját énekelte. Ester Pavlu Augustin Lara közismert dalát, a Granadát adta elő, majd José Curától egy újabb történet és újabb meglepetés következett. Gitárt vett elő, maga állította be a mikrofont, közben pedig elmesélte, hogy tizenkét éves koráig nem foglalkozott zenével, az iskolában tanult meg gitározni, amikor látta, hogy egy gitározni tudó iskolatársa körül forgolódnak a lányok. „Azt gondoltam, hogy nekem is meg kell tanulnom gitározni. Aztán egyik dolog jött a másik után, és egyszer csak negyven, ötven év után itt állok önök előtt. És ez annak a napnak köszönhető” – fogalmazott, újabb tapsot és nevetést váltva ki a közönségből. Közölte, hogy az első szám, amit gitáron megtanult, az a Hey Jude volt a The Beatlestől, most pedig előadja a második gitáron megtanult dalt, és elkezdte pengetni a Yesterday című Beatles-slágert. Ezt Ester Pavluval közösen énekelte el, de mivel José Cura olyan jól nem tud gitározni, mint énekelni, ez a zeneszám csak könnyed hangulatú fesztivállevezetés volt inkább, semmint magas fokú művészi előadás. A legutolsó darab a híres Nessun dorma című ária volt Puccini Turandotjából. A José Cura csodálatos tenorhangján előadott kompozíció elejét sajnos megzavarta az, hogy a főtéren valahol megszólalt egy riasztó, és perceken át nem hallgatott el.

Összegzés

A Nessun dorma hangjaival zárult a hangverseny, egyben a második Sounds of Oradea fesztivál. A Visit Oradea Egyesület és a Nagyváradi Polgármesteri Hivatal alapvetően jól vizsgázott szervezésből, néhány kisebb hiányosságot leszámítva, például megtörtént, hogy ugyanarra a helyre adtak el jegyeket és bérleteket is. Szintén hiányosságnak számít, hogy a koncertekről nem adtak ki műsorfüzetet, a nézőknek a hangversenyeken maguknak kellett kitalálniuk azt, hogy konkrétan mit is hallanak, és a sajtóból is csak utólag értesülhettek erről, ugyanis részletes előzetes műsort a média sem kapott a szervezőktől. Annál is inkább szükség lenne a műsorfüzetekre, mert ez a fesztivál bevallottan nemcsak a vájtfülű komolyzene-kedvelőket célozza meg, hanem azokat is, akik eddig még nem érdeklődtek a klasszikus zene iránt. És végezetül emeljük ki a Nagyváradi Állami Filharmónia zenekarának művészi helytállását, mely méltóképpen kísérte a nagyszabású szabadtéri koncerten a világ egyik leghíresebb operaénekesét. Ez mindenképpen rangot ad az együttesnek, amelyet jó lenne megőrizni, sőt tovább növelni. Erre minden esély meg is van, ugyanis bejelentették, hogy 2024-ben ismét lesz Sounds of Oradea fesztivál.