Az idő az erdélyi magyarságnak dolgozik?

Pap István

A Bihar megyei RMDSZ első elnöke évekkel ezelőtt kezdte el kiadni emlékezéseit arról, hogyan indult el a helyi magyar közösség politikai szervezkedése és közösségi élete az 1989-es rendszerváltás után. Ennek eredményeképpen már a harmadik kötethez érkezett el, mely az 1991. január és 1991. június közötti időszakot tárgyalja. A szerzőt a Festum Varadinum utórendezvényeként megtartott kötetbemutatón Szűcs László, az Újvárad folyóirat főszerkesztője kérdezte, beszélgetőtársuk volt Szabó Ödön, a Bihar megyei RMDSZ ügyvezető elnöke, aki bevezetésként rövid számvetést készített a most lezajlott Festum Varadinumról. „Megbír a váradi magyar közösség egy ilyen nagy rendezvénysorozatot, több mint 220 rendezvény volt” – fogalmazott a politikus, kiemelve, hogy ma már teljesen természetesnek tartjuk azt, hogy a helyi magyarság ilyen nagyszabású rendezvénysorozatot szervez, de nem volt ez mindig így. És erre Nagy Béla könyve a bizonyíték. Abban olvasható, hogy a Festum Varadinum 31 évvel ezelőtti beindításakor még parlamenti interpellációk is voltak az ötlet ellen, a soviniszta román politikusok valóságos kampányt folytattak a Festum Varadinum és a hasonló magyar jellegű rendezvények ellen. Szabó Ödön elmondta: Nagy Béla könyve számvetés, történelmünk egy szeletét eleveníti fel, ami annál is fontosabb, mert néha újra kell tanulni a saját történelmünket is, mert a következő generáció nem tudja, mi miért született. A szerző érdemeit méltatva hozzátette: Nagy Béla „Irdatlan alapossággal, nagyon jó írói vénával mesél történeteket, úgy érezzük, ott vagyunk abban a pillanatban, amikor történik az elmesélt esemény”. Ismét megfogalmazta azt a felhívást, miszerint ha valaki meg akarja írni emlékeit az elmúlt három évtizedről vagy annak egy részéről, azt az RMDSZ szívesen kiadja „mert ez a mi váradi, Bihar megyei történelmünk, és fontos, hogy a következő generáció tanuljon ebből” – jegyezte meg.

Múltidézés

Szűcs László kérdéseire válaszolva Nagy Béla elmondta: a rendszerváltás után másfél év elég volt ahhoz, hogy az RMDSZ pártként működjön, noha azt megelőzően semmilyen konkrét politikai tapasztalatuk nem volt arról, hogyan kell egy pártot működtetni. „Naivan, lelkesen összeverődtünk, és megpróbáltuk azt tenni, amit belső meggyőződésünk szerint a legjobbnak tekintettünk. Csupa humán értelmiségiek voltunk a parlamentben, akik távol álltak a reálpolitikától, a törvényhozástól és a gazdaságtól” – idézte fel azokat az időket a szerző. Nagy Béla hozzátette, hogy a parlamentben szembesültek azzal, hogy 1989-ben valójában nem volt forradalom Romániában, hanem a másodvonalbeli román kommunisták egy éhséglázadást meglovagolva államcsínnyel megszerezték maguknak a hatalmat. Felidézte továbbá, hogy 1990 nyarán szembesültek először azzal is, ami azóta is a romániai magyarság talán legnagyobb problémája: a fiatalok elvándorlásával. A beszélgetés során felidézték a nagyváradi Petőfi-szobor avatásának körülményeit, az 1991. március 15-i váradi ünnepségeket, amelyeken semmilyen atrocitás nem történt, noha nagyon feszült volt a hangulat, ugyanis a Fekete március egy éves évfordulóján mindenki attól félt, hogy ismét valami hasonló tragédia fog történni. A beszélgetőtársak felidézték a második RMDSZ-kongresszust is, amelyen arról kellett dönteni, hogy Domokos Géza vagy Szőcs Géza vezesse-e a szervezetet. Szóba került a kötet címe is. Kiderült a jelenlevők számára, hogy az „Egyszál magunk” a Létünk nevű RMDSZ-kiadványban megjelent, több mint három évtizeddel ezelőtt írt Nagy Béla vezércikk címe volt. Annak a cikknek pozitív volt a végkicsengése, hiszen akkoriban a szerző úgy gondolta, hogy az idő az erdélyi magyarságnak dolgozik, de az eltelt három évtized nem igazolta ezt az optimizmust, főként a már említett társadalmi jelenség, a fiatalság elvándorlása az, ami nem ad okot optimizmusra. Ehhez kapcsolódva Szabó Ödön is elmondta, hogy a romániai magyarságnak bár vannak partnerei mind Romániában, mind Magyarországon, mindemellett vannak olyan sajátosan erdélyi magyar problémák, „amelyekben egyszál magunk dolgozunk a saját ügyeinkért.” Az eseményen közreműködött Meleg Vilmos színművész, aki részleteket olvasott fel a könyvből, illetve a jelenlévők megemlékeztek az egy nappal korábban elhunyt Dánielisz Endre nyelvészre.