Elballagtak a Szent László líceum végzős osztályai

Ciucur Losonczi Antonius

Az iskola hagyományainak megfelelően a ballagók a Kanonok sorról indultak, ahol több mint két évtizeden keresztül az iskolájuk működött. Idén három tizenkettedikes és egy tizenegyedikes osztály tanulói énekelték a Gaudeamust, hogy közben a püspöki palota és Szent László szobra mellett elhaladva vonuljanak be a székesegyházba: a XII. A – közgazdaságtan (osztályfőnök Albert Andrea), a XII. B – teológia- egyházturisztika (osztályfőnök Palotás Zsuzsanna), a XII. C – közélelmezés (osztályfőnök Rázmán Enikő), valamint a hároméves XI. D – szakács és cukrász szak (osztályfőnök Catona Valéria) diákjai.

A szentmise bevezető részében Böcskei László megyés püspök kiemelte, hogy Istennek hálát adni gyűltek egybe, a végzősökért, azokért, akik tizenkét éven át kísérték őket a kibontakozásuk egyik életszakaszában, illetve mindazért a sok jóért és áldásért, melyekben részesültek. Arra hívta fel a figyelmet: a ballagásuk arra is kell késztesse a végzősöket, hogy megálljanak egy pillanatra, visszatekintsenek és köszönetet mondjanak mindazoknak, akik Isten eszközeiként hozzájárultak ahhoz, hogy életük szilárd kősziklára épüljön.

Az evangéliumi részlet Szent Máté könyvéből szólt. Elmélkedésében Böcskei László egy hasonlattal élt, miszerint mindannyian megtapasztalhattuk azt, hogy amikor vonattal utazunk és hosszú az út, akkor egy adott pillanatban át kell szállnunk annak érdekében, hogy célba érjünk. És az életünk is valójában egy ilyen nagy utazás, a ballagás pedig egy állomása ennek, amikor váltanunk kell azért, hogy folytathassuk haladásunkat a boldogság felé. Izgalmas, talán feszültséggel teli, de ugyanakkor élményszerű és örömteli is ez az átszállás, magyarázta az egyházmegye főpásztora, hozzátéve: utasként csomagok is vannak nálunk, benne mindennel, ami fontos nekünk, és azon jókívánságokkal is, hogy a szüleink, hozzátartozóink, barátaink, ismerőseink bíznak bennünk, értékelik a mi munkánkat, megbecsülnek és szeretnek minket. A püspök Ábrahám történetét is megemlítette példaként, akit az Úr „kiszólított” addigi megszokott életkörülményeiből és idegen, ismeretlen helyre küldte. A zsidó nép ősatyja pedig engedelmeskedett neki, mert tudta, hogy egy adott ponton tovább kell lépnie, még akkor is, ha ez önfeladásokkal jár. Hozzá hasonlóan mindannyian benne vagyunk Isten tervében, aki néha próbára tesz bennünket, de a sikerhez az is szükséges, hogy áldozatokat vállaljunk, hangsúlyozta Böcskei László.

A záróáldás után Konrád Katalin igazgatónő mondott ünnepi beszédet. A búcsúzó évfolyamhoz intézve szavait, úgy fogalmazott: „Az iskolában töltött évek során számtalan inspiráló élmény ért titeket: tapasztalat, tudás, barátság, szerelem, napi bánatok, örömök. Az iskolában négy, nyolc vagy tizenkét évig tanítottunk benneteket, figyeltünk rátok, vigyáztuk lépteiteket. Szüleitekkel együtt próbáltunk nevelni, irányítani benneteket. Sok olyan siker ért bennünket, amelyre nagyon büszkék vagyunk. Sokszínű évfolyam vagytok, és valamennyien tehetségesek. De a tehetség egyszerre felelősség, kötelesség és kockázat is, mert a siker és kudarc lehetősége egyaránt benne rejlik. Kik a tanulásban, a tanulmányi versenyeken, akár művészetekben, többen pedig a sportban alkottatok maradandót. A kezdeti botladozások után megkomolyodva, végre határozott célt kitűzve az utolsó hónapokra ugyan, de felnőttetek”.
Ezután a ballagási a ünnepségeken megszokott forgatókönyv (kulcsátadás, utolsó névsorolvasás, oklevelek, díjak átnyújtása, a tizenkettedikesek és a tizenegyedikesek műsora) szerint folytatódott, illetve ért véget a rendezvény.

Tekintse meg a ballagáson készült fotókat: